Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1909 ben

1 2b BÍRÓI GYAKORLAT. igényeinek, melyektől mult évi gyakorlatában 1 még mereven elzárkózott így elömutatóra szóló papíroknak tekintette a betéti könyvet, midőn a kiállító pénzintézet alapszabályi intézkedés alapján a betétösszeget a könyvecske bemutatójának kifizetni köteles (C. 92 109. K. J. 200.)- Egyúttal vélelmet állapit meg a könyv kiállítása alapján a betét valódiságáról, midőn kimondta, hogy a takarékpénztár az általa kiállított és a közvetlen betevő által bemutatott betevőkönyv kifizetését csak akkor tagadhatja meg, ha igazolni tudja, hogy az fictiv betétről állíttatott ki (H. D. III. 213., 488/909.). A hamis utalványra teljesített fizetés a bírói gyakorlat szerint az utalványozott terhére esik. A Curia már most hasonlóan a cheque törvény 23. §-ában foglalt intézkedéssel hatálytalannak tartja azt a kikötést, hogy a pénzintézet a hozzá intézett utalvány aláírásának valódiságát vizsgálni nem tartozik és hogy az ilyen hamisítás veszélye az utalványozót terheli, (H. D. III. 1. 473/908). Grccsák (K. J. 2. szám) a szerződési szabadságnak ezt a korlátozását a szerződő felek helyzetére való tekintettel és visszaélések megakadályozása végett helyesli.2 A vételi ügylet ismérvének megállapításánál helyesen mondja ki a Curia, hogy ez alá tartozik az oly vállallati szerződés is, melyben a vállalkozó a munkán kívül az anyagot is szolgáltatja, a miből következőleg az ily szerződésből keletkező jogviszonyra a kereskedelmi törvény 349. §-ának elévülési intézkedéseit alkalmazza (H. D. III. 25. }7o'i9o8). Az eladói késedelem é. a teljesítés lehetetlensége kérdésében pedig a Curia elfogadta a Reichsgericht által oly szépen körülirt közgazdasági lehetetlenség fogalmát, 3 midőn a következő kijelentést tette: «Annak az elbírálásánál, hogy valamely teljesítés lehetetlen volt, nem az az irányadó, hogy a szállítást gátló nehézségeket emberi erővel egyáltalában és semmi módon nem lehetett elhárítani, hanem az, hogy a nehézség a kötelezettre nézve a józan gazdasági felfogás szerint jelentkezett-e elhárithatlannak, már pedig az ily felfogás szerint az oly akadály, mely csak a szállítás tárgyával arányban nem álló rendkívüli áldozatok árán volna leküzdhető, elhárithatlannak tekintendő (H. D. III. 101. 45 909.). A concret esetben lehetetlenné váltnak tekintette a Curia a hizlalt marhák szállítását, ha a szeszgyár, mely mellé a marhák hizlalására beállittattak, leégett. A vevőt és eladót illető cllenjogok gyakorlásánál kereskedelmi törvényünk nem gondoskodott oly nyilatkozattételi kötelezettségekről, illetőleg határidőkről, melyek szerint még a késedelmes fél is tájékozódhassák azokról a retorziv jogokról, melyeket vele szemben ellenfele alkalmazni kiván. E hiány kiegészítésére ujabb gyakorlatunk már évek óta törekszik és ez az 1 L. Jogállam VIII. IJ9. 1. 2 Ugyanígy, bár más indokolással König V. Jogtud. Közi. 1909. évf. 10. Ellentétes álláspontra helyezkedett Schus^ter K. J. 18. sz. 3 V. ö. Baumgarten: A sztrájk jogi következményei.