Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Újabb szempontok a részesség tanában

BÍRÓI GYAKORLAT. ezen az alapon a C. az ügyletet érvénytelennek nyilvánítja, mivel alperes nem bizonyította, hogy az okiratban biztosított jog öt megillette. Most már látjuk, hogy a minae juris ((jogellenességének)) nincs olyan kettős kelléke, a minőt az ítélet elvi formulázására látszólag felállít, hanem a helyzet ez: minden az akaratra elhatározó erővel (motiválóan) gyakorolt kényszer a nyilatkozatot megtámadhatóvá teszi. A m. j. esetén is ténykérdés, hogy a nyilatkozat egyedül a bírói eljárással való fenyegetés által okozott félelem motívumából eredt-e ? Ha nem, akkor a bünperrel való fenyegetés olyan értelemben «egymagában jogos», mint a Browning-pisztolylyal való fenyegetés, ha a fenyegetett nem ijed meg, mert — mondjuk — golyóálló pánczél van rajta. Ha igen, az ügylet az általános szabálynál fogva megtámadható. Az akaratnyilvánítás körül hiba volt. A megsértett jogrendet vissza kell állítani. Alperes azonban (a ki persze lehet felperes is) kifogáskép, (illetőleg replicatio gyanánt) olyan tényeket bizonyíthat, a melyek ugyanazt a jogot alapítják meg, a mit a megtámadott nyilatkozat megad. És ekkor perökonomiai okokból — dolo petit, qui id petit, quod mox redditurus est — a bíróság nem ad helyet a támadásnak. Adgnatio posiunü. Az örökhagyónak a végrendelet alkotásakor csak egy, gyengeelméjü gyermeke volt, akit örökösül nevez, s utóörököst és hagyományokat rendel. A később, de még örökhagyó életében született második gyermek a végrendeletet megtámadja. A Curia j 157/909. p. sz. alatt a postumus Velleianus törvényi öröklését elismeri, az uíóörököst az egész hagyaték tekintetében mellőzi, ellenben a hagyományokat érvényben tartja. Az ítélet helyesen az inditóokban * való tévedés (jövőbeli ténykörülmény nemtudása) fogalmából indul ki, s ezért azokat az intézkedéseket, a mik a tévedésre vezethetők vissza, félreteszi. Minthogy azonban nincs adat arra, hogy örökhagyó a hagyományokat nem rendelte volm . ha felperes már él, vagy a méhmagzat létezéséről tudomása lett volna, a * Hogy vagyunk az inditóokban való tévedéssel általában ? Tudjuk, hogy joggyakorlatunk visszterhes ügyletnél az optk. 876. nyomán a nyilatkozati elméletet követi, ellenben ingyenes ügyletnél olyan egyoldalú tévedés ls, a mit a másik fél sem nem okozott, sem fel nem ismerhetett, megtámadó ok. De hogy a motívumban való tévedés akár az első, akár a második esetben lényeges-e, abban — nagyon természetes — legeslegújabb gyakorlatunk is ellentmondó. így a Curia 269/908. sz. a. kifejezetten : • Az ügyletkötés indokában való tévedés, ha az nem vonatkozik egyúttal az ügylet tárgyára, vagy annak lény eges feltételeire, magában véve nem lényeges tévedés és a jogügylet hatályta'anitására alapot nem képez.• És «a megtévesztésnek a szerződés tárgyáia, vagy a szerződéssel kapcsolatos egyéb körülményre kell vonatkoznia, akként, hogy a tévedés a szerződésnek vagy az inditóokul szolgált akaratelhatározásának lényegét érintse (Dtr. III. f. XIII. n.).» A Tervezet 987. §-a már most felállítja a nyilatkozati elméletet: • ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.)) A 988. első bekezdése megmondja, hogy lényeges a tévedés, ha «a szerződés minőségére, tárgyára, vagy tartalmára* vonatkozik ; második bekezdése külön, és az antitézis erejével szabályozza a nem a szerződés objektív tartalmára, hanem «egyéb körülményrei vonatkozó tévedést, ami «lényegesnck csak akkor tekintetik, ha a másik fél felismerhette, hogy az az adott esetben a téve-