Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

7° BÍRÓI GYAKORLAT. lyebb díjazást csak ama biztatás mellett fogadott el, hogy később a munkaadó neki üzletét át fogja adni, de ezt még sem tette meg, akkor az alkalmazott a szokásos és elfogadott díjazás közti különbözetet kárpótlás czimen igényelheti (C. 1112/907. Ker. Jog 206.). Az alkalmaztatás megszűnte után az alkalmazottat ipari tevékenységében korlátozó és az alkalmazott boldogulását méltánytalanul megnehezítő megállapodásokat a Curia érvényteleneknek tekinti és így nem ítélte meg a 50,000 márka kötbért, midőn a szerződés az alkalmazottat eltiltotta attól, hogy kilépése után 5 éven belül bármily minőségben oly czég szolgálatába lépjen, mely az alkalmazó czég által készített gyártmányok bármelyikének előállításával foglalkozik. Itt a Curia abban látta a «tulságos korlátozást», hogy ez a szerződés nem határozta meg még azt az országot sem, a melyen belül ez ujabb alkalmazást kizárja (C. 97 907. Ker. Jog 68.). Ugyancsak a tulhosszu lekötés vezérmotivuma csendül ki a Curia 211 907. sz. ítéletéből, melyben a kötbér megítélését megtagadta, mivel a mérnöki minőségben alkalmazott alperest 10 évre tiltotta el e szerződés hasonló munkakör gyakorlásától és ezt a tilalmat arra az esetre is fenntartotta, midőn e szerződést akár a munkaadó, akár az alkalmazott mondja fel (Ker. Jog 81.). A vasút és alkalmazott közti jogviszonyra jogforrásként az i907:XLIX. törv. alapján kibocsátott szolgálati rendtartás szolgál. Ennek értelmében pedig az engedelmesség megsértését a fegyelmi bíróság állapítja meg. A Curia már most kimondotta, hogy e tény megállapításának felülbírálása a rendes bíróság körébe nem tartozik, hanem az csak azt vizsgálja, hogy a fegyelmi eset a szolgálati rendtartásban mint elbocsátási ok szerepel-e vagy nem ($736/907. Ker. Jog 97. h.) Végül az ipartörvény 90. §-a alapján a munkaadó kártérítéssel tartozik akkor, ha olyan segédet fogad fel, ki ez uj elszegődéssel fennálló munkaszerződését szegte meg. A judikatura már most tovább halad és kimondja, hogy a munkaadónak nem csak nem szabad positiv tudomással bírni egy ilyen fennálló munkaviszonyról, hanem köteles tudakozódni és meggyőződést szerezni arról, vajon ily munkaviszony fennáll-e vagy nem. A Curia K;O8 jun. 2. 1091 v. 907. határozata (H. D. II. k. 154. h.) nem vonja le az e körüli mulasztás végső konzekvencziáját, hanem csak annyit mond ki, hogy ez esetben az uj munkaadó a munkába állás elmulasztására kikötött kötbért nem követelheti. A közkereseti társaságra vonatkozólag kimondotta a Curia, hogy az egyik tag gondnokság alá helyezése feloszlási ok, a nélkül, hogy ezt külön keresettel kellene megállapítani (C. 1907 decz. ió. 1290. H. D. II. k. 64.). A feloszlás és felszámolás jogát pedig a Curia (C. 1907 decz. 19. 1151 907. H. D. II. k. 54.) a be nem jegyzett társaságokra is kiterjeszti. Végül a K. T. 89. és 20. §§-nak az uj üzletátruházi törvénynyel immár megszüntetett inkongruencziáját konstatálja a Curia (C. 1908 jun. 2.