Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909 / 1. szám - A magyar Anefang
A MAGYAR ANEFANG. 47 hogy őt valami egyelőre meghatározatlan — jog illette arra, hogy a dolgot birtokban tartsa. Mai nyelven szólva, lehet, hogy haszonélvező, bérlő, záloghitelező stb. volt. O nem e jogát köteles bizonyitani, hanem csak a dologra való jogosultság külső megjelenését: a birtokot. így az Anefang nemcsak az összes dologi római kereseteknek, hanem a dolog tényleges birtoklásával összekötött mai kötelmi (bérleti, haszonkölcsöni stb.) igényeknek is védelmi eszköze volt - egyetemes kereset a dolog visszakövetelésére. A német törvény első tervezete erről a keresetről mit sem tudott. Windscheidék szelleme lengett felette. A dolog védelmére a római tulajdoni vindicatión, negatorián, valamint a római birtokkereseteken kivül a római publiciana szerepelt. A német kritika különösen ez utóbbit ostromolta. Gierke és társai a «germán» jog zászlaját bontották ki. Nekik a publiciana helyébe valami modernizált «Anefang» kellett. Hivatkoztak a porosz Landrechtre és a franczia Code-ra, melyek a «korábbi birtokos* birtokvindicatióját ismerték. A német birodalmi törvény igy érveltek — nem lehet kevésbbé «germán» mint a porosz Landrecht, vagy a franczia császár. így jutott bele a német törvénykönyvbe az 1007. §. Felütjük a magyar polgári törvénykönyv tervezetét és elandalgunk a 681. §. olvastán. íme itt van a német Anefang. Nem kutatom egyelőre jó-e, rossz-e. a mi ebben a §-ban benne van. De felvetem a kérdést: igy szólna-e ez a §., ha Gierke berlini professzor és társai bele nem fújnak a germán kürtbe? Tegyük az esetet, hogy a Gierke tüzes nyelve lángba nem boritja a német kritikát és a publiciana megmarad a német törvényben: van-e kétség, hogy a magyar tervezetben most a publiciana kínálkoznék? És ha igy van, kérdem: egészséges codificatió-e ez? Németországban száz esztendeje irtó háborút folytatnak egymás ellen a romanisták és a német jogi hagyományok hivei; sőt ez a harcz, a mióta német földre behozták az olasz-római jogot, jóformán a mai napig