Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909 / 7. szám - A patronage
486 Dl ANGYAL PÁL kül összeütközésbe .jönnek, a büntetőtörvénykönyvvel. Ide tartoznak: a szabadultak, a feltételes szabadságra bocsátottak, a feltételesen elitéltek, a letartóztatottak családtagjai, a javítóintézetből kihelyezettek, stb.; ezek legtöbbször hiába keresnek tisztességes munkát, senki sem fogadja be őket, máskor a mi kis vagyoni erejük volt, azt felemésztették az eljárási s rabtartási költségek; szóval ha nem részesülnek kellő támogatásban: elbuknak. S miben álljon a gazdasági megerősítés? Ez ismét a körülményektől függ; részletes szabályok alig adhatók, de kiemelendő a következő két szabály: i. csak annyit s ugy adjunk, hogy a gazdaságilag gyengét talpra állítsuk; a felesleg ugyanis határozottan káros, mert akadálya a munkakedv felébredésének s élénkülésének és igy erkölcsi szempontból is rossz hatásokat szül; 2. pénzsegélyt csak a legritkább és egyéb módon el nem intézhető esetekben nyújtsunk, mert a pénz - - mint a tapasztalat mutatja — legtöbbször nem a valódi szükségletek fedezésére,, hanem élvezetekre és nem ritkán erkölcstelen czélokra fordittatik. A gazdasági erősítés helyes eszközei többek között: a munkaszerzés, munkaeszközök szolgáltatása, élelmi czikkek, ruházat, tűzifa adományozás, lakásbér közvetlen kifizetése, iskoláztatási költségek fedezése stb. Az erkölcs hiánya vagy fogyatékos volta és a kriminalitás közötti kapcsolat arra hiv fel, hogy erkölcsi eszközökkel álljunk a bűnözés ingereivel szemben erőtlenek mellé. E helyütt ismét a legteljesebb individualizáczió elvére helyezendő a suly, melyet csupán a támogatásra szorulók pártfogói valósithatnak meg. Lelki erőt csak lelki eszközökkel teremthetünk vagy szaporíthatunk, s mivel a lelki eszközök egyénenként mindig hatásosabbak, mint ha tömeggel szemben alkalmaztatnak, kétségtelen, hogy az erkölcsi gyámolitás az u. n. pártfogói intézmény kifejlődését szükségli. Allitsunk tehát a letartóztatott, ennek családtagjai, a züllött fiatalkorú, a feltételesen elitélt stb. mellé egy hivatása magaslatán álló pártfogót, kinek feladata a kétségbeesettet vigasztalni, az erkölcstelenségre
