Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Ipari biráskodás

SZEM LE. 479 •erre már eddig is — habár rendszeres kifejtés hiányában — rámutattak Ihering és utána többen a német, franczia, angol és hazai irodalomban. Az értekező kimutatta, hogy már a római jogalkalmazás elmélete és tényleges gyakorlata is ezt az álláspontot igazolják. A rómaiak az uralkodó elmélet szellemében felfogott «szokásjogot)) csupán a tizenkét táblás törvény előtti korszakra nézve ismerték el. Az emiitett törvény óta minden jogalkalmazás az irott jog értelmezésével azonos. így a «ius non scriptum». római értelemben, az a jog, a mely a törvény értelmezése által valami olyan uj elvet tartalmaz, a mi a törvényből szó szerint ki nem olvasható. Ez a felfogás, a melynek a Corpus Juris-ban főleg Pomponius és Ulpianus adnak kifejezést, Aristoteles elméletére támaszkodik. A felolvasó behatóan foglalkozott Arisloteles felfogásával a törvényértelmezésről és az íratlan jogról fuojutoq áypatpoq) és főként arra fektette a súlyt, hogy e teóriának a római irodalomra gyakorolt nagy befolyását kimutassa. Végül arra utalt, hogy a tényleges római jogalkalmazás is igazolja e teóriát. Az egész Corpus Jurisban, ama nagyszámú esetek között, melyekben a tizenkét táblás törvény utáni «szokásjogról)) (ius, quod ex consuetudine venit, quod in usu est stb.) történik említés, egy sem található olyan, a mely ne az irott jog értelmezésén alapulna. Mindenütt vagy olyan tételről van szó, a melyet a joggyakorlat — extensiv interpretatio utján — a fennállt törvényből kiolvasott, vagy oly tényleges szokásról (usance), a mely a törvény kifejezett parancsánál fogva veendő tekintetbe (a törvény közvetett tartalma). Szóval igazolva van a Digestáknak —• Aristoteles elméletén alapuló — elvi kijelentése: a ius non seriptum a törvény interpretatióján alapszik. ^ — Ipari bíráskodás. Az ipari bíráskodás kérdéséről tartott Magyary Gé\a, a budapesti tud. egyetem tanára nagyérdekü előadást a Közgazdasági Társaság legutolsó ülésén. Előadó abból indul ki, hogy az ipari munkásság egyéni és tömeges birói védelemre szorul. Az egyéni bírói védelem az ipari bíráskodás külön szabályozásában nyilvánul és ezért az ipari törvény tervezetének ide vonatkozó intézkedéseit veszi vizsgálat alá. Mindenekelőtt bírálat tárgyává teendő szerinte, hogy a szaktudás és a gyors elbírálás szempontjait, a melyek az ipari bíráskodásnak a rendes bíráskodástól való elkülönítését szükségessé teszik, mennyire juttatja kifejezésre a tervezet. Egyik fontos újítása a tervezetnek a munkás elem egyenjogúsítása a bíráskodásnál. Ez a franczia conseil de prudhommes mintájára az 1901. évi ipari reformban Németországban is bevált, ugy hogy 1904. évben a kereskedelmi bíróságot is ez alapon szervezték. Előadó helyesli a tervezet 766. paragrafusában foglalt azt az intézkedést, hogy szakbíró elnöklése melleit laikus ülnökök intézkednek, bár neki is az az álláspontja, hogy a szakbíró is elsajátítja azokat a kereskedelmi és ipari ismereteket hosszú gyakorlat folytán, a melyeket az Ítélethozatal szükségképen megkíván. De megváltoztatni kívánja a tervezetnek 777. §-ában foglalt, már többször ki-