Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A választói reform

Í4 Df ISSEKUTZ GYŐZŐ Az általános választói jogról. Az általános választói jog tagadhatatlanul a legeszményibb követelménye ama felfogásnak, hogy a törvény a nemzet minden tagját kötelezi, tehát a törvények hozásában a nemzet minden tagja jogosult közvetve vagy közvetlenül részt venni. Ámde a gyakorlati életben ennek megvalósítása sok hátrányt mutat fel. Egyik legnagyobb hátránya, hogy a kisebb számú értelmiség a nagy tömegek által könnyen leszorulhat a politikai küzdőtérről; és tömegek irányításánál és befolyásánál mindig csak az a kérdés, ki vezeti és mozgatja azokat. A pap a szószékről, a gyáros munkásainál, a kormányzat hivatalos tekintélyével, az izgató, földosztó, a szenvedély vak gyűlöletével vezetheti a tömegeket; kérdés ki lesz képes az érzelmekre, a szenvedélyekre hatni, kérdés a pap a hitnek érzelmét, vagy a lelketlen izgató a gyűlölet szenvedélyét tudja felkölteni, harczba vinni ? De az nem lehet kérdés, hogy az állam szuverén jogát, törvényhozó hatalmát minden átmenet és minden előiskoláztatás nélkül a politikai életben uj szereplők, uj, még nem ismert tényezők kezébe le nem teheti, hacsak nagy rázkódtatásoknak, nagy meglepetéseknek lételét kitenni nem akarja. Hiszen általános választói jognak minden correctivum nélkül való megvalósítása ama veszélyt is jelenti, hogy az a túlnyomó befolyás, a melyet a tömegek ez által szereznek, csakis a saját érdekeik előtérbe helyezésére fogja ezeket csábitani. Es a mennyire kívánatos, hogy egy parlamentben minden társadalmi osztály és minden érdekkör képviselve legyen, anynyira veszedelmes, ha a túlnyomó képviseletet a számbelileg kisebb értelmiséggel szemben a tömegek szerzik meg maguknak. Egész gazdasági, politikai és nemzeti életünket rázkódtatná meg, ha a politikai befolyásra érett és hazafiságukban, nemzeti érzéseikben kipróbált osztályok háttérbe szorításával a politikailag iskolázatlan és ezért könnyen tévútra terelhető tömegosztá-