Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A választói reform

Dí ISSEKUTZ GYŐZŐ Róbert Károly «a lármás» országgyűléseket nem igen szereti, a királyi tekintélyt is félti. Ez időszakban a nemesség fejenkint jelenik meg, bárha a XIII. század második felében, sőt a XIV. század végén Mária királynő alati találkozunk megyénként választott nemesi küldöttekkel is. A XV. század közepén törvény parancsolja a nemesség fejenkénti megjelenését, de, mert ez a szegényebb nemességre nagyon nagy terheket rótt, ugyanazon évben (1447) hozott törvény a 20 jobbágy telken alól biró nemeseket a személyes megjelenés alul felmenti, azonban már 1495-ben ujolag meghozatik a törvény, a mely a nemességnek fejenkint és személyes megjelenését rendeli; II. Ulászló 1498:1. t.-cz. 9. §-a megengedi, hogy a^ egytelkes nemesek tizen együtt küldjenek egyet maguk közül az országgyűlésre. Az árpádházi és Anjou királyok alatt a törvényhozás lényegileg a királynál és ennek tanáesánál van, Zsigmond óta azonban már az egész nemzet alkotja a törvényeket. A törvény kezdeményezési joga a királyt megilleti, de ugyanezzel a joggal a nemzet gyűlése is élhet és ha a király a nép határozatát megerősiti, az törvényerőre válik (Werbőczy HK. II. r. 5-ik czim 4. §.), viszont «a fejedelem egyedül a maga akaratából és önkényesen semmit sem rendelhet, hanem össze kell hivnia és megkérdeznie a népet, ha vajon ennek az ilyen törvények tetszenek vagy sem ? a kik, ha igennel felelnek, azontúl az ilyen végzéseket törvényekül tartják meg» (Werbőczy HK. II. r. 3. cz. 3. §.). Ebben a tételben domborodik ki a magyar szent korona tana, a mely a király és nemzet együttes jogát, a legteljesebb állami szuverémtást jelképezi és azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom király és nemzet között megoszlik («. . . jogát és teljes hatalmát az uralkodással és országlással együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte* Werbőczy I. r. 3. cz. 6. §.).