Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Az állampolgári jogviszonyok Boszniában és Herczegovinában

4^0 KIRÁLYFI ÁRPÁD jában beczikkelyezi, voltaképen nem tesz egyebet, mint telje­siti, realizálja a hitlevélbeli ígéretet s ezzel helyreállítja Magyar­ország és Bosznia között a közvetlen közjogi kapcsolatot. Boszniának Magyarországhoz való visszacsatolása ekként min­den ez iránti külön kijelentés nélkül is, ipso jure bekövetkezik akkor, a mikor a magyar király souverain jogainak Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztése az 1867:11. t.-czikk 3. §-ának eltörlése nélkül — törvénybe czikkelyeztetik. A tör­vényben alkalmazandó kifejezések éppen ezért közömbösek lesz­nek az államjogi kapcsolat szempontjából és akár a «vissza­kapcsolás" kifejezését fogja a törvény használni, akár «a király souverain jogainak kiterjesztését" mondja ki. lényegére nézve jogilag mindkettő egyet jelent, a közjogi kapcsolat helyreállí­tását, Boszniának a magyar állam souverainitása alá helyezését. A magyar jogi álláspont ennek megfelelőleg Bosznia egé­szére fenntartja a szent korona kizárólagos souverainitását és Ausztriának az együttbirtoklás iránti igényét el nem ismeri, Ausztriát tehát jogilag a maga tulajdonostársának nem tekint­heti. Hogy a souverain jogok kiterjesztését kimondó törvény Boszniát egyelőre abban a tényleges állapotban csatolja Magyar­országhoz, a melyben jelenleg van, vagyis a souverainitásból olyó jogok gyakorlását ideiglenesen az eddigi közös kormány­zatnál hagyja, ez Boszniának a magyar államhoz való tartozásán nem változtat, mert az államhoz tartozás jogi kötelékét az állam­hatalom mikénti gyakorlásának ténye nem alterálja. Már a javaslat 3. §-a szerint az 1880: VI. t.-cz. csak a végleges ren­dezés időpontjáig és első sorban abból az indokból lesz hatály­ban tartandó, mert «Boszniának és Herczegovinának viszonya a magyar államhoz sem régibb, sem ujabb törvényeinkben megálla­pítva nincsen^, vagyis egyéb pozitív szabályozás hiányánál fogva. Az 1880: VI. t.-cz. hatályának meghosszabbítását tehát a tör­vényhozás nem mint a mai helyzetnek megfelelő jogi rendelést tekinti, hanem kifejezetten csak, mint átmeneti és a kormány­zás végleges rendezéséig kisegítő modus vivendit rendeli fenn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom