Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - A németbirodalmi bünvádi eljárás javaslata; (Második közlemény)

SZEMLE. év mult el és még mindig távol állunk a második szöveg közzétételétől. Időközben az állandó bizottság, mely szövegező és tanácskozó tagokból állott, átalakult egy meghatározatlan számú testületre (1. 1906 február 6-án kelt legfelsőbb elhatározás, Igazságügyi Közlöny XV. évf. 55. 1.), amely, ha jó szolgálatokat is tett az egyes kérdések megvitatása körül, már szervezeténél fogva teljesen alkalmatlan a második szöveg elkészítésére. Nem akarjuk azt állítani, hogy [900-tól a mai napig a tervezet érdekében semmi sem történt, sőt ellenkezőleg, talán túlságos sok munkaerőt emésztett fel azoknak a közleményeknek szerkesztése, melyek immár valóságos könyvtárt tesznek ki. A tervezet megjelenése után megjelent az indokolás öt kötete, majd kilencz vaskos kötetben az úgynevezett «főeló'admány», mely a tervezetre vonatkozó bírálati anyagot foglalta össze és a tervezet további tárgyalását kívánta előkészíteni. Végül most veszi kezdetét a tervezet ifökérdéseire '•oiulko^ó bizottsági tárgyalások* közzététele, melynek első, eddig megjelent kötete a személyi és családi jogot tárgyazza.* Ha ezen a papirhalmazon átgázoltunk, ugy nem térhetünk ki annak kijelentése elől, hogy bár a közzétett kötetekből sok hasznot és tanulságot meríthetünk, teljesen elveszett az az áttekinthetőség, mely a további törvényalkotásra szükséges és teljesen összekuszálódott az a fonál, melynek segítségével az élő tervezet e holt papirrengetegből kibontakozhatik. Bármi is történt légyen azonban a múltban, itt elsősorban a jövőt kell szem előtt tartanunk és nem engedhetjük, hogy a tervezet veszélyeztetett eszméje a napirendről lekerüljön, illetőleg az ujabb előkészítések és ujabb publikácziók halmazata alá temettessék. Azért itt az ideje, hogy haladéktalanul végleges megbízás adassék a második szöveg elkészítésére, mely azonban nem tanácskozó testületekre, hanem egyéni felelősség mellett működő szerkesztő-tagokra bízandó. Annak sincs akadálya, sőt talán ez volna a legjobb megoldás, ha a második szöveg elkészítése egy egyénre bizatnék, a ki helyreállítaná a már-mar veszendőbe ment egységességet és megteremtené az öt szerkesztő által készített mü egyöntetűségét. Az ilykép elkészítendő második szöveg pedig gyakorlatiasabb és magyarabb legyen, mint az első.** Az időközben életbe lépett svájezi kódex fényes példája annak, hogy mily törvénykönyvek alkotható egyéni munkával, szabadon a német pandektadoktrina egyoldalú befolyása alól. A magyar jogászságra nézve immár becsüld kérdése, hogy a magyar polgári törvénykönyvet mentől előbb megalkossuk. — Timon Ákos Magyar alkotmán)-- és jogtörtenete német fordításban immár második kiadásban is megjelent. Nem kívánjuk újra hangoztatni az alapvető miinek tudományos jelentőségét. Csupán annak az örömünk* A bizottsági tárgyalásokról a (Jogállami VII. évf. 66., 448. és 776. lapján számolt he és még csak az örökjogi tárgyalásokról szóló ismertetés van hátra, mely legközelebbi füzetünkben fog megjelenni. ** V. ö. Schwar^ Gusztáv bírálatát és a Jogállam VI. évf. 50;. lapján ehhez fűzött észrevételeket.