Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - A németbirodalmi bünvádi eljárás javaslata; (Második közlemény)

KÜLFÖLDI JOGÉLET. I55 sal egy fejezetben; igaz ugyan, hogy a letartóztatás törvényszerű következménye az, hogy terheltet nyomban, legkésőbb másnap kihallgassák. De másrészt nem minden kihallgatásnak szükségszerű előföltétele a letartóztatás. Mihelyt valaki büntetendő cselekménynyel terhelve van, azt ugyan ki kell hallgatni, de a letartóztatás csak esetlegesen fordul elő és csak kevés esetre van kötelezőképen előírva. 1. .4 kihallgatásra magára a javaslat még nagy súlyt fektet, a mit abból következtethetünk, hogy a kihallgatásról több helven intézkedik. Szabályozta a kihallgatást itt; szól róla az előnyomozásban. továbbá a vizsgálat folyamán, majd ismét a vádaláhelyezési (Hauptverfahren) eljárásban, a főtáfgyalást előkészítő részben és végül a főtárgyaláson. A főtárgyaláson azonban — eltérően a mi fötárgyalásunktól, a mely a vádlottnak az elnök által történő kihallgatását, mint a vizsgálati részben is, nagyon részletesen szabályozza — a német javaslat egyszerűen itt, ebben a fejezetben felsorolt szabályokra utal. Odáig még ez a javaslat sem emelkedett még, hogy a terheltnek, illetőleg a vádlottnak kihallgatását teljesen mellőzze. Még most sem látjuk be, hogy a terheltnek kihallgatása, mint a régi nyomozó rendszernek maradványa, mindig kihasználható arra, hogy a terhelt önmaga ellen bizonyítékokat szolgáltasson. A javaslat szerint ez annál könnyebben történhetik, mert a javaslat a kihallgatásnak ama tiltó módjait — a melyeket a mi törvényünk IJÍ. S-a első és második bekezdésében, valamint az osztrák eljárási törvény is felsorolt — fel sem emliti. Igaz, hogy e kihallgatási módok között vannak olyanok is. a melyek amúgy is mint büntetendő cselekmények tiltva vannak — erőszak, kényszer, fenyegetésnek alkalmazása vallomás kieszközlése czéljából — de vannak azok között olyanok is, a melyek bünt. cselekmény alkatelemeivel nem bírnak, kétértelmű, fogásos, nyelvreadó kérdések, vagy a melyekben valamely be nem ismert tény beismertnek, a be nem bizonyított bebizonyitottnak van véve, és a melyek intézésével épen oda lehet vezetni a terheltet, hogy önmaga ellen bizonyítson. Ennek még a lehetőségét is elkerüli az angol jog, a mikor figyelmezteti a terheltet, hogy a hozzá intézendő kérdésekre, az ellene emelt vádra, terhelő körülményekre nem tartozik nyilatkozni (ahooing heard the charge you are not obliged to sav anything to it»). Ha a terhelt azt hiszi, hogy nyilatkozatával védelmi érdekeit előmozdíthatja, akkor nyilatkozni fog, ama figyelmeztetés daczára, hogy nem tartozik nyilatkozni; ha ellenben erre nem figyelmeztetjük, akkor azt fogja hinni, hogy köteles az igazat megvallani, a mi azután kényszerhelyzetbe hozza és nyilatkozik arról, a mit a vádlónak bizonyitani kellene. A vádlott ellen való kíméletlenségnek legmagasabb fokát tartalmazza az osztrák 1 <S— 5-iki bűnvádi eljárásnak az az intézkedése, hogy a vádlottat kihallgatása alkalmával egyenesen figyelmeztetni kell, hogy ő az igazat tartozik mondani. 2. A vizsgálati fogság kérdésében elég figyelemre méltó módositáso-