Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. '39 felek között fennforog. így kimondotta a Curia 261/908. ápr. 24. H. D. II. k. 7!!.), hogy a pénztári jegy kibocsátója a kamatozó betétkép nála elhelyezett összeget nem tarthatja meg akkor, ha a pénztári jegy elveszett. Ennek csak az a következménye, hogy az elévülési időn belül a betevő nem követelheti a pénzét, hanem csakis az elévülési idő eltelte után. A iákatékpéntfárak a betétkönyvecskébe felvett határozatok szerint a kamatláb hirdetményi leszállítását tartják fenn maguknak. Kimondja a Curia, hogy az igy történt leszállítás nem terjed ki arra a betevőre nézve, kivel a betét kamatozására külön megegyezés történt $50/907. Kj. 181.). A takarékbetét jogi természetére vonatkozólag pedig egy ujabb feloldó határozatban (1. Kj. 1909. évf. 1. füzet) a Curia fenntartotta azt az álláspontját, hogy a takarékpénztári betéti könyv csak akkor bemutatóra szóló papir, ha a takarékpénztár kötelezi magát a betéti összeget a könyv elömutatójának kifizetni. Egyébként recta papírnak tekintendő, a minek az a következménye, hogy csak engedmény utján ruházható át; ebből következőleg pedig az adós takarékpénztár az engedményes ellen megteheti az engedményező elleni kiíogásait, tehát beszámithalja a betevő ellen irányuló követelését is. Ez az állásfoglalás kétségtelenül következetes és a német gyakorlat nyomán kifejlődött értékpapírjogunkkal összevág.* Más kérdés, vajon összhangzásban van-e a takarékpénztári betétkönyvecskék nálunk szokásos forgalmával és különösen azzal a ténynyel, hogy a névre szóló takarékpénztári könyvet is cautióképen szokták adni és elfogadni. A kereskedelmi zálogszerződésről a budapesti kir. tábla sok érdekes kijelentést tett. Kimondotta, hogy zálogszerződés c^ak ugy jön létre, ha a zálogtárgyak egyedileg jelöltetnek meg. Értékpapíroknál ennek legvilágosabb jele a számszerű felsorolás, a mi különösen akkor szükséges, ha a sorsjegyek nem adatnak át a tulajdonos részéről a záloghitelezőnek, hanem midőn pl. valamely bankbizományos értékpapír vételére kap megbízást és utólag abban állapodik meg megbízójával, hogy a vételár kifizetéséig az értékpapírokat zálogban tartja. A bankárnak zálogjoga feltételezi a megbízó tulajdonjogát és míg ez az értékpapírok megjelölése hiányában nem jött létre, a zálogjogról sem lehet szó (budapesti kir. tábla 1908 április 9. 39/2. H. D. II. k. 100.). A zálogtárgyból való kielégítésről a hitelező köteles adósát értesíteni. Ennek elmulasztása azonban semmikép sem alterálhatja a bíróság közbenjöttével elrendelt árverést, hanem ennek elmulasztása legfeljebb csak kártérítési jogot ad a tulajdonosnak. Ennek az elvnek következményét vonta le a tábla 1908 márcz. 4-én kelt 148/908. sz. határozatában (H. D. II. k. 86.), midőn a tulajdonosnak az árverést elrendelő végzés elleni felíolyamodási jogát sem ismerte el. A K. T. 299. §. a kereskedőtől szerzett jóhiszemű zálogbirtokot * L. Nagy F. i. m. 151. g. 6. jegyzet.