Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VIII. [Fejezet] A bünhalmazat. 40. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. ben megsemmisítette és pedig az első esetben azért, mert igy a «vád tárgyává tett meggyalázó kifejezést vádlott czivakodás közben ugyanazon alkalommal ingerültségében használta, a mikor a sértettet tettleg bántalmazta is, az tehát az idő és a szándék egységénél fogva különálló büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja, hanem a hasonló rugókon alapuló, de súlyosabban büntetendő testi sértés vétségébe olvad bele». A második esetben pedig azért, mert tekintettel az egyidejű elkövetésre. «a becsületsértő cselekmény a súlyosabb beszámítás alá eső könnyű testi sértés vétségévé emelkedett bántalmazás egyik alkotó elemét képezte, ily tényállás mellett pedig a becsületsértés külön bűncselekményként, vagyis két bűncselekmény megállapítható nem volt. Az idő és a szándék egysége alapján kizárja a bűnhalmazatot)). C. ioo^ szept. ó.1 Kizárólag az egyidejű elkövetésre alapitja e bűnhalmazat kizárását C. 1905 nov. 22.:2 «Tekintve, hogy vádlott ugyanazon alkalommal bántalmazta tettleg s illette meggyalázó kifejezésekkel a sértettet; tekintve, hogy a szóbeli sértés az ugyanazon alkalommal elkövetett és súlyosabb beszámítás alá eső testi sértéssel egybeolvadt s különálló bűncselekménynek nem minősíthető)). C. 1905 márcz. 16.3 szerint: «Az, hogy R. I. vádlott ugyanakkor, mikor sértetten a testi sértés okoztatott, sértettet agyonütéssel fenyegette, az R. I. mint tettestárs ellenében megállapított könnyű testi sértés tényálladékába olvad be s ennélfogva az a kbtkv. 41. §-ába ütköző kihágás mint külön bűncselekmény tényálladékának megállapítására nem alkalmas.» Kizárólag az elkövetés egyidejűségére tekintettel zárja ki a bűnhalmazatot a testi sértés okozása közben elkövetett becsületsértés esetében C. 1907 április 12.; míg C. 1907 április 25.4 az eikövetés egyidejűségéből az elhatározás egységét állapítja meg. Mindezekkel szemben utalnunk kell arra, hogy: a szándéknak állítólagos egységét a dolog természete kizárja, mert meggyalázó kifejezéssel testi sértést okozni nem lehet, azért a meggyalázó kifejezés használata sem történhetett testi sértés okozására irányzott szándékkal: a szándéknak ép ugy, mint az elhatározásnak egyidejűsége annak egységét nem állapithatja meg; azt az elfogadhatlan tételt pedig, hogy a motívum azonossága vagy egyneműsége a különben fennforgó delictumtöbbséget kizárná, eddig a Curia soha sem tette magáévé. d) C. 1881. évi 9496. sz. Ítélete,5 mely szerint ha a közhivatalnok hivatala gyakorlatában valakit tettleg bántalmaz és a bántalmazás testi sértést okozott: a btkv. 475. §-ában meghatározott vétség és a megfelelő testi sértés anyagi halmazata forog fenn: a btkv. 473. §-ának kifejezett rendelkezésével ellenkezik. E §-nak szavai: «a mennyiben cselekménye 1 U. o. 51. k. 6. I. — 2 ü. o. 52: k. 2ii, 1. — 3 u. o. 51. k. 28. I. — 4 (J. o. 54. k. 158. 1. — S U. o. 4. k. 171. I.