Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. 2. r

oo THALLÓCZY LAJOS Minthogy a hivatalos eljárásnak eladdig az volt a főbajav hogy a hatáskörök nem voltak elkülönítve, a tisztviselők nem tudták, hogy kitől függ voltaKép az ügyek elintézése. A tisztviselők rendszertelenül kapkodtak a munkához, ez okból részletes instrukcziókat dolgoztatott ki a király, ezeket 1690 július 30. léptette életbe. Kimondatott: 1. hogy az ország zászlósai és főrendéi a kanczellár kezébe kötelesek a hűségesküt letenni; 2. meghagyatott, hogy a kanczellár és a tanácsosok katolikusok legyenek, főfeladatuk a királyi jogok megóvása és az elveszett királyi jogok visszaszerzése; 3. a királytól érkező kiadványok, melyeknek kiváltságos vagy kitüntetési jellegük van, a királyi könyvbe (liber regius) iktatandók; 4. ügyelniök kell, hogy a biróságok szorgalmasan működjenek; c. a szabad kir. városok gazdálkodására legyen gondjuk; 6. az egyes városi tisztujitások alkalmával mindig egy királyi ember legyen jelen; 7. az ügyek tanácsban intéztessenek a kanczellár, vagy távollétében az utána következő tanácsos elnöklete alatt; 8. a pörök revíziója gyorsitassék; 9. részletezi a hivatalnokok teendőit, hivatalos idejét, a felekkel való bánásmódot, a királyi könyveknek beosztását, • hogy a könyvek egyik osztálya a kamarai jellegű, a másik a nemesi és czimekre vonatkozó ügyeket tartalmazza, megállapítja a taksákat. Ez az utasitás, noha a hatáskör megszabása s a hivatalnoki rendtartás tekintetében nagy haladást mutat, még sem teljesen szabatos. A magyar udvari kanczelláriának e szervezete két szempontból nevezetes. Egyfelől, mert a magyar király felségjogai végrehajtását a magyar kanczellária utján szabatosan körülirta* másfelől pedig ezt a magyar kanczelláriát a többi nem magyar udvari hatóságoktól különállóan, de mégis az udvari hivatalok sorába iktatta, mi által e szerv udvari jelleget nyert, a mennyiben az udvari kanczellár az udvari szervezet élén álló főudvarmester kezébe tette le az esküt; a hivatalnokok pedig a hagyatéki eljárás alkalmával az udvari főmarsall bíráskodása alá tartoztak, a ki azonban az ország törvényei érielmében járt el az ügyekben.