Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 8. szám - A magyar nemzetközi magánjog

A MAGYAR NEMZETKÖZI MAGÁNJOG. 627 oly éleselméüen kifejtettek, Magyarországon visszhangra nem talált. A válási gyakorlatunk, mint emiitettem, talán az egyedüli ága a magyar joggyakorlatnak, melyben a nemzetközi kérdések nap-nap után előfordulnak, vitás kérdések felmerülnek és megoldatnak. Házassági törvényünk azonban más és nemzetközi szempontból igen érdekes intézkedéseket tartalmaz. így figyelmet érdemelnek a törvénynek külföldiek és külföldön kötött házasságokra vonatkozó intézkedései. A H. T. nemzetközi intézkedései, mint az a már ismertetett jogszabályokból kitűnik, a honi jog elvén alapulnak. Mégis az elv keresztülvitele tekintetében törvényhozónk a continentális gyakorlattól eltér. A continentális nemzetközi jogban ugyanis, mint a H. E. kifejezi, jogszabály az: «le droit de contracter mariage est regié par la loi nationale de chacun des futurs epoux».* Azaz a házasság a continentális nemzetközi magánjog szerint érvényes abban az esetben, ha a házasulok mindegyike saját hazája törvényei szerint házasságot kötni képes volt. Ezzel szemben a magyar törvény 108. §-a a következőképen hangzik: «Külföldön kötött házaságok érvényességét a kor- és cselekvőképesség tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának, egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint kell megítélni, hacsak ezek más törvény alkalmazását nem rendelik.« A két intézkedés közötti különbség megvilágítására szolgáljon az a példa, melyet a harmadik hágai konferenczián Magyarország kiküldöttje Tőry Gusztáv államtitkár hozott fel.** Tegyük fel, hogy egy katholikus pap oly államnak polgára, mely állam a papi minőséget házassági akadálynak nem tekinti (pl. német pap), s házasságot köt olyan nővel, kinek állama a * A házasságkötési képességet mindegyik fél honi törvénye határozza meg. ** Documents relatifs á la troisiéme Conference de la Hage és Actes de la troisiéme Conference 169. 1. 40*