Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908 / 8. szám - Magyarország és Ausztria viszonyának jogi természete
MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA VISZONYA. lehetett elhomályosítani, s az ellenkező benyomások mint terjedhettek el csaknem világszerte, továbbá érdeklődni fognak talán aziránt, hogy a Magyarország és Ausztria közt fennálló ez a kapcsolat mily befolyással lehet mindkettejük külön-külön, vagy együttes nemzetközi helyzetére? A két kérdés közül előbb a másodikra iparkodom majd válaszolni. Kétségtelen, hogy Magyarországnak, külön tekintve, van nemzetközi jogi személyisége; következik ez egyszerűen abból, hogy független királyság, mely «semmi más királyságnak vagy nemzetnek nincs alávetve*), mint ezt a már idézett 1791. törvény kifejezi. De, miután Ausztriához a kölcsönös védelmi szövetség fűzi, s miután az 1867. törvény közös ügyeknek nyilvánitja «melyek mindkét állam érdekét érintik», a mi alatt azok értendők, melyek egyenesen a nemzeti védelemre vonatkoznak, Magyarország (ép ugy mint Ausztria) jelenleg saját törvényével lemondott annak lehetőségéről, hogy ilynemű nemzetközi ügyekben külön lépjen fel; ez ügyekre nézve jelenleg lemondott arról, hogy nemzetközi jogi személyiségének elkülönítve hasznát vegye, s minden ilynemű ügyében Ausztriával közösen kell fellépnie.* Ez azonban, sajnos, nincs igy. Régebbi időkben az uralkodócsalád állandó főtörekvése arra irányult, hogy összes országait, Magyarországot beleértve, egy birodalomba egyesítse; e czél soha elérhető nem volt, hála ama szilárdságnak, melylyel őseink függetlenségükért síkra szálltak; de bárhol is a szoros fel* így áll a dolog az 1867: XII. t.-cz. intézkedései folytán. De még, ha e törvényt eltörölnék vagy megváltoztatnák is, s a közös ügyek és közös minisztériumok egész gépezete felretétetnék is, a kétoldalú szerződés jellegévei biró pragmatica sanctión alapuló kölcsönös védelmi kötelezettség mégis mindaddig fennállana, a mig a jelenlegi uralkodócsalád megvan, s a két állam külügyeit erre a kötelemre való folytonos tekintettel kellene vezetni. Hogy ezt ily megváltozott körülmények közt miként lehetne biztosítani, gyakorlati czélszerüségi kérdés, melylyel ehelyütt nem kell foglalkoznunk. Valamely uj eljárást lehetne szervezni, vagy pedig az uralkodó személyének azonosságában rejlő biztosítékkal is be lehetne érni e czélból, miután őt külügyekben mindkét alkotmánymegfelelő hatalommal ruházza fel. Mindenesetre, egy igen elterjedt s mesterségesen táplált vélekedés ellenére, az európai hatalmak egyensúlyi helyzetét ez semmikép sem érintené.