Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 8. szám - Magyarország és Ausztria viszonyának jogi természete

GRÓF APPONYI ALBERT nem irányul faji asszimiláczióra; egyszerűen uj faji réteget helyez a már meglevőkre, az utóbbiaknak valami megvetéssel teljes türt helyzetet nyújtva, de a vallási és politikai exclusivitás egész hatalmával zsarnokoskodván fölöttük. Őseink a két irány egyikét sem követték. Saját faji jellegüket változatlanul megőrizték, de tiszteletben tartották ugy a legyőzöttek, mint a későbbi bevándorlottak faji sajátosságát; azonban az egységes alkotmányos testbe beolvasztották akként, hogy közülök az érdemeseket a magyar nemes kiváltságaival ruházták fel, melyeket másfelől a győzelmes faj számos tagja elveszített. Ezzel az eljárással, mely a régi Rómára emlékeztet bennünket, mely polgárjogot adott a tartománybelieknek, a faji különbség a közjogból nemsokára eltűnt, miután földünkön minden ember ugyanazoknak a törvényeknek uralma alatt állt, ugyanazt a közjogi jogképességet élvezte, s egyaránt a nemzeti fejlődés tényezőjévé válhatott, ellenben el volt zárva attól, hogy bárminemű különös faji történelem keletkeztetésében vehessen részt, egy szóval minden anyagi és erköcsi kötelékkel az egész közülethez lévén fűzve, mely az idők folyamán a közösség és egység érzéseit váltja ki. A nemzeti egységet, a nagy magyar politikai nemzet egységét tehát a legliberálisabb alapon fejlesztették ki, s ez az egység napjainkban is bevehetetlen hatalomban emelkedik ama kilátástalan, silány kísérletek fölé, melyek félrevezetett faji ösztönök alapján visszavonást szitának. így hát hazánkban a keresztyén korszak elejétől fogva, azaz kilenczszáz év óta a nemzet jogai az egy és oszthatatlan magyar politikai nemzetet fajkülönbség nélkül illetik meg. Osztályokat és osztályelőjogokat azonban, mint az egész középkori Európában, Magyarországon is ismertek. Mindazonáltal régi alkotmányunk bizonyos rokonsága a demokratiával kimutatható. Mikor a középkori magyar közjog már kifejlődött, itt volt a nemesek osztálya — a mely jogi műszót azonban az angol «nobleman» csak nagyon tökéletlenül adna vissza, s melyet