Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. C. 18<3 2 márcz. 2.1 Tényállás: Vádlott erőszakos nemi közösülést követett el akként, hogy a sértettet megfogta, a közel levő buzavetéshez vonszolta, arra az esetre, ha sikoltani merne, megszurással fenyegette, majd a földre fektetett leányt botjával fejbe ütötte. A leány a bántalmazások összhatása folytán 20 napnál tovább beteg volt. Az első- és másodbíróság erőszakos nemi közösülés és súlyos testi sértésnek anyagi halmazatát állapitolták meg, a kir. Curia azonban vádlottat a súlyos testi sértés vádja alól felmentette. A kir. Curia ebben az esetben az anyagi halmazat kizárását azzal indokolja, hogy: «miután a törvény 23 v és 237.. §-aiban súlyosabb büntetési tételt rendel alkalmazni akkor, ha a bűncselekmény bizonyos a törvényben meghatározott minőséggel biró személyen, vagy pedig oly módon követtetik el, hogy ezáltal a sértettnek halála okoztatik: ebből az következik, hogy az a körülmény, hogy vádlott a sértett leányon elkövetett szemérem elleni bűntett végrehajtása alkalmával annak testi épségét is súlyosan megsértette, egyedül súlyosító, de korántsem minősítő vagyis olyan ténykörülményül vehető, mely miatt ellenében az erőszakos nemi közösülés bűntettén kivül még a súlyos testi sértés büntette is törvényszerűen megállapítható lenne». C. 1883 decz. 12.2 Tényállás: Vádlott a 12 éven alóli korban levő leány hüvelyébe behatolással a leány szeméremtestében 20 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. A. kir. Ítélőtábla az erőszakos nemi közösülés és súlyos testi sértés anyagi halmazatát állapította meg, a kir. Curia azonban csak eszmei halmazatot látott fennforogni s a testi sértés alól vádlottat felmentette és pedig ezúttal azzal az indokolással: «hogy vádlott szándéka nem irányult a testi sértés elkövetésére, hanem ez a testi sértés a vádlott által czélba vett erőszakos nemi közösülésnek volt természetes következménye ; a sértetten okozott testi sértés tehát nem képez önálló büntetendő cselekményt, hanem az csak mint eszményi bűnhalmazat vehető figyelembe». Hogy ez az ítélet mily lényeges tévedésben van a szándék fogalmát illetőleg, azt felesleges bővebben fejtegetni, mert az ebben az Ítéletben elfoglalt álláspont a kir. Curiának a szándék kérdésében elfoglalt elvi álláspontjával ellentétben van, de az eszmei bűnhalmazatot is alaposan félreérti ez az ítélet. Mert az eszmei halmazat is delictumtöbbség; ha tehát a súlyos testi sértés bűncselekményt nem állapit meg, s ha ennek folytán a vádlottat csak az erőszakos nemi közösülés terheli, akkor eszmei bűnhalmazatról sem lehet szó. C. 1898 márcz. 17.3 Kimondja, hogy kézzel ejtett sértések, az ijedtség folytán kiállott egészség-háboritással járó ideges bántalom, az erőszak fogalma alá esnek, s azért külön megállapítás tárgyát nem képezhetik, hanem csak súlyosító körülmények. C. 1904 január JI.1 eldöntött esetben az elsőbiróság a szemérem 1 U. o. 4. k. 26. I. — - U. o. 7. k. 2 s 1. 1. — 5 Jogt. Közi. 1898. évi 16. sz.