Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

ÍRÓI GYAKORLAT. Ítélete, a mely a könnyű testi sértés vétségének vádja alól vádlottat azon az alapon mentette fel: «hogy cselekményéből több személy megsérülésének valószínű bekövetkezhetése előre látható nem volt». Az eddigiekben ismertetett ítéletekkel ellentétben, anyagi halmazat állapíttatott meg: C. 1882: márcz. 1.* Tényállás: Vádlott K. Jovánra lőtt fegyverével, ki a lövés után azonnal összerogyott és meghalt. A lövés a megölttől nem messze álló B-t is találta s rajta súlyos testi sértést okozott. Mindhárom bíróság K-val szemben ölési szándékot fogadott el. Kir. Curia a vádlottat szándékos emberölés bűntettében és B. sérelmére gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében — anyagi halmazatban — mondotta ki bűnösnek, ((tekintettel arra, hogy nem derült ki, hogy a tettes szándéka B. megölésére vagy megsebesitésére is irányult volna», ellenben gondatlanságot állapított meg a kir. Curia azon az alapon, «hogy vádlott kilővén söréttel töltött puskáját, nem gondolta meg, hogy a sörét a lövés kirepülése közben szétszóródván, azzal a közel állók közül mások is megsértethetnek, sőt a tettes akarata nélkül vagy ellenére, életüket is veszithetik». A szóban forgó esetben még egy másik mozzanat is fordult elő. mely a most tárgyalt kérdésünkkel nem függ ugyan össze, de érdekességénél fogva említést érdemel. Az első- és a másodbiróság vádlottat a szándékos emberölésen felül és ugyancsak anyagi halmazatkép. vádlottat B. személyén elkövetett súlyos testi sértés bűntettében (305. §.) mondotta ki bűnösnek. A kir. Curia ezt a minősítést nem csak azért nem fogadja el, mert B. ellen irányuló szándékot bizonyítottnak nem talált, hanem különösen kiemeli, hogy «a mennyiben a tettesnek B. ellen irányuló szándéka is megállapítható lenne, illetőleg a puska elsütése B. ellen is irányzott szándékkal véghezvittnek mutatkoznék, ebben az esetben az egy és ugyanazon tettben nyilvánuló szándék, B.-re vonatkozólag nem lehetvén más, mint a melyet az alsóbb bíróságok K.-ra vonatkozólag megállapítottak és ez esetben ellenkezőleg nem forogna fenn az a három lehetőség, hogy t. i. a) M. Józsefnénak megsérelmeztetése is szándékos, ha^ a tettes szükségszerűen előre látta, hogy ha M. István fejéhez egy poharat vág, azzal nem csak M. Istvánt, hanem M. Józsefnét is fogja bizonyosan (dolus determinatus) vagy esetleg fdolus eventualisj testi épségében megsérteni; a pohárnak M. István fejéhez vágása tehát ebben a tudatban történt; hogy b) M. Józsefné megsérelmeztetése csak gondatlanság gyanánt számitható be a vádlottnak, ha a vádlott azt, hogy cselekménye M. Józsefné megsérelmeztetését is fogja maga után vonni, előre nem látta ugyan, de kellő gondosság mellett előreláthatta ; hogy végül c) vádlott cselekményének ezt az eredményét sem előre nem látta, sem előre nem láthatta s igy ez az eredmény neki sem szándékosnak, sem gondatlanságból okozottnak be nem számitható ; s mintha ennek folytán nem ugy állana a dolog, hogy M. Józsefné megsérelmeztetése csak is az első esetben állapítja meg a könnyű testi sértés vétségét, holott a második esetben a törvény tételes rendelkezésénél fogva, — mely a gondatlanságból okozott könnyű testi sértést nem bünteti — a harmadik esetben pedig a beszámítás altalános elveinél fogva, bűncselekmény egyáltalán lenn nem forog. * BIT. 4. k. 02. 1.