Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

<44 BÍRÓI GYAKORLAT. ölésben illetve bevégzett gyilkosságban mondotta ki bűnösnek ; b) a halálos eredményen felül megvalósított második eredményre — fí.-nek súlyos megsérelmeztetésére — vonatkozólag a kir. Curia Ítéletének álláspontját teljesen elhibázottnak kell tartani. Teljesen elhibázott dolog az, hogy a kir. Curia ezt az eredményt gyilkossági kísérletnek minősíti, a nélkül, hogy megállapította volna, hogy vádlottat erre az eredményre vonatkozólag is előre megfontolt ölési szándékkal terheli. Erre a szándékra pedig nem lehet következtetni pusztán abból, hogy vádlott B. személye ellen előre megfontolt ölési szándékkal cselekedett. Hiszen in abstracto, ezen egy eshetőségen kivül, még négy más eshetőség lehetséges. Nevezetesen, erre a második eredményre vonatkozólag a vádlottat ölési ugyan, de nem előre megfontolt szándék ; vagy csak testi sértési szándék, vagy (s ezt állapította meg a kir. itélő tábla)*épen csak gondatlanság terhelheti, vagy végre vádlott erre az eredményre vonatkozólag gondatlansággal sem terhelhető, s annak bekövetkeztét kizárólag előre nem látott s előre nem láthatott véletlennek kell tulajdonítani. Ezek szerint az eshetőségek szerint pedig módosul vádlottnak büntetőjogi felelőssége, mely az utolsó esetben teljesen elesik. A kir. curiai ítélet indokolásának alaptévedése az, hogy az aberratio ictusnak azt az elvét, mely csak eredményegység esetére szól s azért csakis eredményegység esetében érvényes, egész terjedelmében eredménytöbbség esetére is kiterjeszti, nem vévén tekintetbe azt, hogy midőn az elvnek föltétele — az eredményegység — lényegesen módosul, mert eredményegység helyébe eredménytöbbség lép, az elvnek is megfelelően módosulnia kell. Ha a kir. Curia ezt a lényeges különbséget tekintetbe veszi, nem egyenlősíthette volna a szóban forgó esetet azzal az esettel, midőn «egy ember több lövéssel öletik meg, vagy a halálos sértésen kivül még más súlyos testi sértés is ejtetett rajta»; mert ebben a feltételezett esetben csak «egy sértettről)), az ítélet tárgyát képező esetben pedig «két sértettről» van szó. Ez pedig, bármilyen jogi hatást tulajdonítunk is a természetes cselekményegységnek, mégis csak lényeges különbség. Igen helyesen járt el tehát a kir. itélő tábla, midőn erre a második eredményre vonatkozólag, vádlottnak büntetőjogi felelősségét különálló mérlegelés tárgyává tette. Ellenben c) álláspontunk szerint tévedett a kir. itélő tábla akkor, a midőn daczára annak, hogy a második eredményre vonatkozólag is vádlottnak büntetőjogi felelősségét — gondatlanság alapján — megállapította : a szándékos emberölés és a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés között eszmei és nem anyagi halmazatot állapított meg. Arról a fontos szerepről, melylyel aberratio esetében a megsérteni szándékolt és a tényleg megsértett jognak egyenlő vagy különböző büntetőjogi értéke bir, tanulmányunk során már megemlékeztünk. De nem lesz talán felesleges azt a szóban forgó esettel megvilágítani. Vádlott B.-t akarta szándékosan megölni, de B. helyett R.-t ölte meg. Tegyük fel, hogy B. extraneus ; R. pedig vádlottnak édes apja. /?.-nek megölése alapján vád-