Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Bíróságaink magánjogi gyakorlata 1907-ben

1}2 BIRÓ1 GYAKORLAT. kivívni; s a biról gyakorlat hol ide, hol oda hajolván, egy oly ponton állapodott meg, a mely következetlenség és önelle ntmondás tekintetében talán p íratlannak mondható. Számtalanszor ismételt kijelentése legfőbb bíróságunknak, hogy szerzeménynek és igy közszerzeménynek is csak az tekinthető, amennyivel a férj vagyona a házasság ideje alatt gyarapodott,'? s hogy ebből kifolyólag előbb a szerzeményből le kell vonni az adóssáságokat s csak a különbözet lehet a megosztás alapja. 2 S mégis ugyanoly számtalanszor mondja ki, hogy «k izszerzemény czimén a hitvestársat a közszerzemény felének tulajdonjoga illeti meg, »3 hogy ingókat4 és ingatlanokat felerészben természetben követelhet tulajdonjoga alapján.5 Legutóbb ismét természetben itélte oda a Curia a közszerzeményi ingatlan és marhaállomány felét a hitvestársnak.0 Ez a tulajdonjog azonban a házasság tartama alatt nen érvényesíthető.7 Ez a két tétel egymás mellett meg nem fér. Vagy nem egyéb a közszerzemény, mint a házasság befejezése után előálló, illetve megállapítandó saldó, abstrakt vagyoné rték, tehát a mai jogi nyelven szólva pénzkövetelés, mely az egyik házastársat a másikkal szemben illeti s igy ama másiknak vagyonát terheli; vagy pedig felerészben közösekké válnak magok a házasság tartama alatt befolyó vagyontárgyak és pedig közösekké abban a pillanatban, a mikor az egyik házastárs vagyonkörébe belépnek; a mikor is nem lehet szó arró!, hogy az adósságok előbb levonassanak, hanem legfeljebb arról, hogy ezek a tárgyak az adósságokkal mennek át a közszerzeményt érvényesítő házastárs vagyonába, a mi ismét annyit tenne, hogy a hitelezők közvetlenül e tárgyakból elégíthetik ki magukat követelésük erejéig. Az egymás fölé torlódó és egymást kergető nehéz jogi kérdések e tömkelegében két dolgot lehet nézetünk szerint kétségtelen biztossággal megállapítani, a mely megállapításokból a helyes jogi álláspontnak önként kell adódnia. Az egyik az, hogy régi jogunk egész határozottsággal a reális elmélet mellett foglalt állást, s hogy az azzal ellenkező kijelentések csak vagy kifejezésbeli pongyolaságból, vagy pedig a joganyag fölötti uralkodás hiányos voltából származhattak. Jancsó* ezeket az ellenmondó rendelkezéseit régi jogunknak az ősiséggel hozza kapcsolatba; nem vitázunk 1 C. 2:565/1885. sz. Igy már legf. itélősz. $497/77. sz., azzal, hogy a szerzemény fogalma nem az egyes dologra, hanem az összes vagyonra tartozik. 2 Igy már Plánum Tabidare decz. 5. ad obtineadam successionem ; legf. itélősz. 7661 1876., 5497/1877., C. 1894. decz. 12. 1082s. sz. stb. 3 C. 9212/1885. sz. 4 Legf. it. 5444/1879. sz. 5 C. 5054 1884. sz. 6 C. 1907 nov. 6962. sz. 7 Legf. it. ;288 1877. sz.. C. 1287/1884. sz., C. 6555/1884. Még a tulajdonközösség sem kebelezhető be: C. 1287 1884. sz. Régebben e részben másként legf. itélősz. 4441/1877. 8 A magyar házassági vagyonjog. Budapest, 1888., 51. §. 5. jegyzet, 157. s köv. I.