Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Fajlagos kötelmek a tervezetben

ii4 DE ALMÁS! ANTAL Az Indokolás (III. k. 438. 1.) ez intézkedés ismertetésénél teljesen megfeledkezik arról, hogy tizenöt oldallal előbb a concentrátiót elvetette és vigan eviczkél annak vizében. Eszem ágában sincsen ezért következetlenséggel vádolni, csak annak tanújelét látom benne, hogy az Indokolás maga is érezte, hogy a teljesités-concentrátio mesterkélt valami, kettősen az nálunk, hol a köztörvényi ügyletek teljesítését megelőzőleg a falusi köznép gabonanemüekben és hasonló dolgokban, melyek pedig a fajkötelem leggyakoribb tárgyai, szinte klasszikus nehézkességgel jár el, hol tehát a fajdolgoknak előzetes kiválasztása a világért sem üres alakszerűség, hanem a teljesitést sokszor hetekkel meg hónapokkal megelőző szinte vallásos mellékizzel biró, a köztudatban élő actus. A megbeszélt intézkedés érdémérői a ntk.-ben kimutatták,* hogy az felesleges, a magyarban valamit belőle meg kell tartanunk, ha a végleges szöveg is annyira idegenkedik majd a concentrationalis elv törvénybeiktatásától, mint az első. Persze az a kérdés, mit hagyunk meg belőle, illetőleg mire változtassuk azt át? A Tervezet abból indul ki, hogy az adós a felajánlott dolgot a felajánlás idejében in specie készletben tartja** és mégis csak abban az esetben tolja át a veszélyt, ha a hitelező a felajánlt dolog el nem fogadása által jut késedelembe. A fordulat szóról szóra azonos a ntk. 300. szakaszában használttal, de éppenséggel nem indokolt. Azt az érvet, hogy a hitelezőkésedelem e korlátozására azért volt szükség, mert egyébként az 1127., 1128. és 1165. szakaszok jelentősége túlságosan csökkenne, akkor sem fogadhatnók el, ha az idézett szakaszok «alapgondolatát*) helyesnek tartanok, nem pedig teoretikusnak, félszegnek és keresztül sem vittnek. Elvégre számtalanszor hangsúlyozza a Főelőadmány, hogy a törvény nem csak a következetességet szolgálja, hanem az * Hans Albrecht Fischer i. h. 2j8. 1. ** Főelőadmány VI. k. 1424. 1. 4. pont.