Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Fajlagos kötelmek a tervezetben

1 I 2 Dr ALMÁSI ANTAL Nézetem szerint erre az újdonságra egyáltalán nincs szükség, különösen pedig nincs akkor, midőn a concentrátiót ki akartuk kerülni! Mit szóljunk azonban a Tervezet 1128. szakaszának ama szinte naivnak mondható eljárásához, hogy a teljesítést követő veszélyátmenetet a hitelező részéről végleges hatásúnak tartja, az ezt megelőző teljesitést pedig az adós által visszavonhatónak, mert hiszen ezt és csakis ezt jelentheti a megbeszélt szakasz ama rendelkezése, mely szerint az átadás után az adós a fajdolgot abban az esetben helyettesítheti mással, ha ez által a hitelező érdekeit nem sérti? Hát vajon lehetséges-e a teljesítést követő utólagos concentrátió után még a teljesítés előtti állapotba visszatérni, a hitelező akarata nélkül, esetleg annak ellenére is ? Igaz, az 1 1 28. szakasz és az ezt vívmányként üdvözlő Indokolás* a hitelező érdekeit állítják oda gátnak, de nem a hitelező akaratát. Hogyan jut azonban a hitelező ahhoz — bármennyire közömbös ez az ő érdekeire — hogy azt a teljesítést, melylyel az adós a maga kötelezettségeinek mindenben eleget tett, melyért a hitelező az utólagos veszélyeztetés kálváriáján is keresztül ment az adós egyoldalú ténye tőle visszaragadhassa ? Mihelyt az adós teljesített és a hitelező viseli a veszélyt, a Tervezet elvi álláspontja nagyon is követeli, hogy a kizárólag a hitelező akaraturalma döntsön a fajdolog felett, hogy az adós érdekei a teljesítés visszavonása körül figyelembe vehetők ne legyenek, akkor sem, ha az ez ellen tiltakozó hitelező érdeksérelemre nem képes hivatkozni és pedig egyszerűen azért, mert a teljesítéssel és a Tervezet felfedezte utólagos concentrátióval az illető vagyonérték véglegesen a hitelező vagyonkörébe és annak ügyleti autonómiájába ment át. Nem helyeselhetjük e\ek alapján air utólagosan visszavonható fajteljesiiést, a mint helytelennek kellett jelelnünk a\ utólagos concentrátiót is. * III. k. 555. 1.