Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - Fajlagos kötelmek a tervezetben

FAJLAGOS KÖTELMEK A TERVEZETBEN. Az i 127. §. fentebb idézett szabálya szintén merőben mértékszabály, megmondja, milyen legyen a fajdolog, ha az adós azzal tartozik, de rémségesen hallgat arról, vajon az adós tartozik-e vele abban a\ esetben is, ha a birtokában volt fajdolgok teljesítés előtt elpusztullak. Különben is: a fajfelelősség elve — pusztán az ügyleti kört nézve — interpretativ jogszabály, vagyis törvényszó arról, miként kell a fajdolog szolgáltatásának vállalását értenünk, ha a felek erről nem rendelkeztek. Képzelhető-e már most ily hallgatólagos interpretatio ? Midőn a törvény a helyett, hogy a felek hallgatását a maga beszédjével megpótolná, önmaga is Pythia homályosságával vetekedő rejtélyes kétértelműségeket mond és ezeket is nem pontos és nem egyenrangú jogi jelenségekkel tarkítja, vajon nem-e félő, hogy az Indokolással szemben a gyakorlat még a fajfelelősség elvét is kétségessé fogja tenni és a Tervezettel a fajkötelem elhomályosul, nem hogy tisztábbá válnék ? Ha a Tervezet hallgatása csak az ügyletek világában is jogi bizonytalansággal járna, már ezt is elég oknak tartanám a fajfelelősség kiemelésére és pedig annál is inkább, mert az Indokolásban nem igen találunk érvet az elhagyására. Azonban hiszen a Tervezet 11^9. §-a kártérítési módok között elég nagy szerepet juttat a naturális restitutiónak, mely•nek legtermészetesebb és leggyakrabb alkalmazását alighanem a fajkötelmeknél észlelhetjük. Vajon ezen és más törvényes alapú fajlagos kötelmek — hajdan a jobbágyszolgáltatásoknál ezek nagy szerepet játszottak és az úrbéri jogviszonyokban kis erőlködéssel talán most is nyomukba akadhatnánk — mily mértéken igazodjanak, ha az 1165. §. pontatlan és az ügyletek világát tárgyazó példáira és az ezekből vonandó problematikus következtetésekre leszünk utalva? A%t tartom e\ek szerint, hogy a faj felelősségnek a^ összes kötelmi alapokra leendő kimondása elől a Tervedet semmikép sem térhét ki,