Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A jogi személy magyarázatához

48 Dí SCHWAR2 GUSZTÁV ez ember érdekeinek kielégítése cféljáfa tartozik. Ugyanaz az ember többféle jogkörben lehet érdekelve; ugyanannak az embernek akarata többféle jogkörről rendelkezhetik; a mi a jogköröket individualizálja nem az, hogy ki van bennük érdekelve, vagy kinek akarata mértékadó rájuk nézve, hanem az, hogy az egyes jogkörökbe tartozó jogok mily c;clra szolgálnak. Azok a jogok, melyeket a jogrend egyazon czél szolgálatára rendelt, egy jogkört, t. i. az illető c^él jogkörét alkotják. b) Mik azok a czélok, melyeknek önálló jogkörük lehet: tételes kérdés, melyre más-más időben s más-más helyen másmásképen felel a jogrend. Irányadó természetesen mindig az emberek szükséglete lesz; ennyiben igaz, hogy «omne ius hominum causa constitutionem est». De az emberek szükséglete tapasztalás szerint a saját magukról való gondoskodásnál meg nem áll. Vallási, erkölcsi és egyéb lelki rugók bizonyos más, magukon tulkelő (transcendens) érdekeket is fejlesztenek bennük. Az ily érdekek kielégítését is cselül tűzheti a jogrend és e czélok szolgálatába jogokat adhat. így ismerhet el jogot, jogkört, vagyont istenek és szentek, elhunyt szellemek, állatok, szobrok és más élettelen dolgok szükségleteinek kielégítése c^éljára is. Közvetve az ilyen czélok jogai is — mint általában minden elismert czél jogai — a jogalkotó emberek érdekeit szolgálják, mert hiszen a jogalkotó emberek épen azért akarják ama czélokat biztosítani, mert ez igy felel meg érdeküknek; de közvetlenül ama czélok azok, a melyek javára ama jogok rendelve vannak. c) A tételes jog a jogczélokat részben maga tűzi ki (törvényi jogczélok), részben a felekre bizza kitűzésüket (ügyleti jogczélok). A törvényi jogczélok minden tételes jogban taxatíve felsorolhatok. A mai kulturállamokban minden egyes ember általános boldogulása külön-külön jogczélul van elismerve. De ez nem mindig volt igy és nem szükségképen van igy: az egyes ember semmivel sem «természetibb» és semmivel sem kevésbbé «jogi» jogczél (vagy mint mondani szokták: személy), mint bár-