Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 5. szám - A kezdő bünös kimélése mint törvényhozási problema. 1. [r.]

348 DE BAUMGARTEN IZIDOR (B. T. K. 89., 90., 91., 92. §§.) szabja ki a büntetést az egyik mint a másik esetben; a büntetési keretek ugyanazok maradnak és a büntetési eszközök sem szaporodnak. A különbség a jelen és a jövő — az intézmény életbelépése előtti és utáni állapot - - között egészen másban fog nyilvánulni. A jelenlegi törvényes állapot szerint a biró azokban az esetekben is, melyekben ezentúl helyt foghat a feltételes elitélés, a bűnösség fokának és a cselekmény súlyának megfelelő büntetés kiszabásával — a\ individuális átlóval — befejezi a büntető pert és átad|a az elitéltet a végrehajtó hatalomnak. A classiftcatio teendőit — azaz a tettesek megkülönböztetését személyi minőségük és a büntetés hatályos foganatosítása, esetleg szellemi, erkölcsi és testi bajok elterjedésének megakadályozása és az elitéltek jövendőbeli jó magaviseletének biztositása érdekében — jelenleg a végrehajtó hatalom végzi: a fogházfelügyelő vagy fegyházigazgató, hatalmazza a pénzbüntetés mint főbüntetés és hat hónapnál nem hosszabb tartamú fogház vagy államfogház végrehajtásának felfüggesztésére, ha «nyomatékos enyhítő körülmények fennforgása mellett a tettes lelki természetéhez képest a büntetés végrehajtása egyelőre szükségtelennek mutatkozik)). (Magyar jogászegyleti értekezések XXIII. kót. T. fiiz. 17. 1.) Annyi bizonyos, hogy Reichard uj álláspontját csak mint «jó biró» — á la Magnaud — képviselheti, mint oly biró, ki egyéni conceptióit színleg a törvény alapján, de tényleg a törvény ellenére, viszi keresztül. A tervezet szerint a biró külön határoz a végrehajtás elhalasztása kérdésében és e határozatot, mely perorvoslattal is megtámadható, meg kell hogy el6\\e a büntetési tétel megállapítása, ép ugy, mint a hogy a-bűnösség megállapítása megelőzi a büntetés kiszabását. Minthogy a tervezet szerint csak 3, illetőleg 1 havi fogház-, illetőleg elzárásbüntetés végrehajtása halasztható el, a bírónak előbb tisztában kell lenni a büntetési tétel iránt és csak azután mérlegelheti a végrehajtás felfüggesztésének kérdését. Reichard megfordított irányban halad : Filius ante patrem! A végrehajtás felfüggesztésétől teszi függővé a büntetési tétel nagyságát. E mellett a biintetőtörvénykönyvnek a büntetés kiszabására vonatkozó szakaszait (B. T. K. 89., 90., oi., 92. §§.) csak abban az esetben hajtja végre — a büntetést csak akkor arányosítja a bűnösséghez — ha feltétlenül kiszabja a büntetést, de azonnal megtagadja az engedelmességet, mihelyest elhatározta a végrehajtás elhalasztásat. Az egyik esetben a bűnösség fokának megfelelő egy-két napi fogház, vagy pár heti államfogház azonnal átváltozik 1 — j havi fogházra, illetőleg hat havi vagy egy esztendei államfogházzá a másik esetben. Büntetőbirónak nem szabad ily önkényszerüen elbánni egy törvénynyel, mely nincs hatályon kivül helyezve. E mellett összeütközésbe jön a tervezet rendelkezéseivel is. Ez utóbbi szerint levonás nélkül hajtandó végre a függőben tartott és a próbaidő alatt elkövetett cselekményért kiszabott büntetés. Összbüntetés helyett összeadott, illetőleg egységes büntetés. Honnan veszi Reichard a jogot arra a szigorításra, hogy az előző cselekményért járó 1—2 napi fogházat ujabb cselekmény elkövetése esetében 1 — 5 havi fogházra változtassa?!