Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. 2JI reket kortársai a maguk színvonaláról nem kédesek megérteni — tehát megkövezik. Később azonban, midőn a tudomány évtizedek múlva utói éri a lángészt — szobrot emelnek neki. Ez az átka, ez a szerencsétlensége az emberiségnek, hogy t. i. a nagy emberek, mint szent Jánosbogarak az éjszakában csak pislogva világítanak; embertársaik lelkében élő sötétségbe nem képesek világosságot gyújtani. Nincs meg a lángésznek sem az a gigászi ereje, hogy magával rántsa a sokadalmat s magához emelje fel a tömeget. Már pedig ahhoz, hogy valamely igazságban, melyet az utókor elismer s emlékoszloppal honorál, felismerjük az igazságot, az kell, hogy feltudjunk szállani arra a bizonyos magaslatra. De nem vagyunk képesek reá. A nagy elmét az intuitio ereje szárnyra kapta s a tömeg fölé emelte; kiragadta a hagyományok agyagrétegéből; de az agynak ez a csodálatos mechanikai s vegyi folyamata, másra át nem ültethető. Majd csak évtizedek multán tud tehát a sokaság a hagyományoktól szabadulni. A fejlődésnek ez a törvénye a szorosan vett természettudományok terén mozog főképen; de ha meggondoljuk, hogy a társadalom fejlődése is a természetben történik, e szabályok alól a társadalmi intézmények sem vonhatók ki. A hagyományoknak zsarnoki hatalma itt is meg van. Minden kor esküszik társadalmi intézményeinek helyességére. Ezt a hagyományokhoz való ragaszkodást tapasztaljuk a szoros értelemben vett jogi intézményeknél is. Nem is olyan régen volt, mikor a minősített akasztás, vizbefullasztás, kéz, nyelv levágása, izzó fogókkal való szaggatás törvényes büntetéseink közt foglalt helyet* s Bodó Mátyás ajurisprudentia criminalis» cz. müvében még 175 i-ben azt javalja, hogy a kerékbetörés a mellnél vagy a fejnél kezdődjék, mert ez enyhébb a másik fajta kerékbetörésnél, a hol a hóhér munkája a végtagok összetörésével kezdődött. * Paukr: Büntetőjog I. 162. I.