Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

ÜGYÉSZSÉG ÉS POLITIKA. 259 és nem csak a politikusban rejlő létfentartási ösztönből beczézi a maga sajtóját; s ha lehet, az ellenzék sajtóján olyan sebet üt, a milyent csak képes ütni, a nélkül, hogy a megtorlás egyenlő mértékkel történnék. S mindez miért van és miért lehetséges? A\ért, mert a\ ügyészt a politikai hatalomba kebelezték be. Mielőtt az ügyészség szervezésére s a gouvernementalis közvádlói szervezet korrektivumaira áttérnék, az alárendeltségben rejlő két miniszterialis jogositványnyal kell még foglalkoznom. Egyik az ügyészek áthelyezése, másik az ügyészi megbízás megvonása. A törvényjavaslat Indokolása e nagyfontosságú jogosítványokkal igen sommásan végez a következőleg: «Az $. §-ban kimondott alárendeltségi viszonynál fogva az áthelyezést, valamint a megbízás visszavonását is következetesen megengedni kellett*.* Az bizonyos, hogy a javaslat «következetes» volt, de nem alkotmányos érzés dolgában, hanem a miniszteri abszolutizmus keresztülvitelében. Önkénytelenül is, ha hasonlatok után nézek, az orosz közigazgatási uton való száműzés jut eszembe^ mikor a gyanús embert kihallgatás s védekezés nélkül Szibériába hurczolják. — A miniszter nálunk is megkérdezés és védekezés nélkül foszthatja meg az ügyészt állásától. Régebben ritkán történt, egész történelmi esemény volt, midőn a végrehajtóhatalom valamelyik ügyészt megfosztott állásától. Később azonban, a mint az ügyészségek politikai czélokra használtattak fej, a drákói szigorú intézkedés is gyakrabban nyilatkozott meg. Törvényeink értelmében a legnotoriusabb gonosztevőt sem ítélheti el a biró a legkisebb büntetésre sem; fegyelmi uton nem mozdíthat el eg) hivatalszolgát sem a felsőbb hatóság, meghallgatása és indokolt határozat nélkül. Hiszen alkotmányos államnak egyik sarktétele az ember vele született s szerzett * Országgyűlési irományok, 1869. III. ?oi. I. 17*