Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 4. szám - Ügyészség és politika [2.r]

2^4 VARGHA FERENCZ ból jobban tudja mérlegelni, mint az ügyész. Kiemelem, hogy e% is csak olyan államban volna döntő, a hol a perjog a% opporiunitás elvét iktatta törvénybe; nálunk azonban s a müveit Nyugaton, a hol a legalitás irányadó, e% a szempont teljesen figyelmen kivül esik. Akár jobban látja a kormány a perindítások társadalmi okozatosságát mint az ügyész, akár nem, a miniszteri beavatkozásra nincs semmi szükség. Jusson eszünkbe, hogy törvényünk a pótmagánvád intézményét széles alapokra fektette. Bármily jogának sérelme vagy veszélyeztetése esetén felléphet a sértett. Ott tehát, — vagyis az esetek óriási tömegében, semmi jelentősége sincs a miniszteri utasításnak. Mert az ügyész elállása esetén ugy is fellép a pótmagánvádló. Azt se felejtsük el, hogy a miniszter rendszerint a főügyészt utasítja, a ki egy hosszú életet töltött el a büntető igazságszolgáltatásban, tehát elég tapasztalata van arra, hogy a kriminalitás fenforgását meg tudja állapítani. S ha a miniszter egy ilyen tapasztalt szakembert meggyőződése ellenére utasit, közel fekszik ama föltevés helyessége, hogy vagy olyan pert akar megindítani, aminek nincs törvényes alapja, vagy olyanban utasítja a főügyészt passzivitásra, melyben vádat kellene emelnie. Előbbi esetben üldözést, az utóbbiban kegyelmezést foglal magában az utasitás. Ehhez járul az, hogy a miniszter mint exponált politikus sohasem képes a politikai érdekek varázsköréből kiszabadulni; az tartja fogva, s mindent és mindig a politika szeszélyes szemüvegén keresztül néz: a mi meghamisítja az igazságot s annak helyére teszi a politikát. Bármily magaslatról szemlélje is a perindítás, vagy közvádlói passzivitás társadalmi horderejét, az a magaslat a poiitika talaján s a politika építőanyagából épült fel. Tehát egyoldalú; s épen azért igazságtalan s megbízhatatlan. Következéskép ha igaz volna is, hogy a miniszter egyes perekben szélesebb területen látja a perek társadalmi hatását, mint a főügyész, széles látómezeje mindenütt a politika szineit viseli magán ; s épen ezért az igazságot a maga meztelenségében nem ismeri