Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - A jogi személy magyarázata [könyvismertetés]

IRODALOM. kezdőanyagtól az utolsó productumig mind hosszabb és körülményesebb az ut. A termelési gépezet tehát a technika haladásával mind nagyobb és nagyobb apparátust igényel: ugy a szükséges vagyontömegek nagysága, mint pedig a termelési időszak-egységek mind kiterjedtebbek. Az egyes egyén élete és szükségletei a termelés folyamatában már alig jönnek figyelembe: nagyon is csekély ez az arasznyi lét, mintsem hogy arra egy ily apparátust alapítani lehessen. A modern kapitalisztikus nagyvállalkozás az egyént háttérbe szorította a vagyon mögött: a mindenkori birtokos nem több, mint ennek az egységes termelési czél által összetartott vagyonnak a kezelője, a kinek személye, tulajdonságai, initiativája ugyan nem közömbös, de a kine'c lététől a termelés sorsa azért nem függ, mert ha ő nincs is, mindig akad más, a ki kész és képes helyébe lépni. Csak a fogyasztás szempontjából lényeges a személy: a termelés hiábavaló, ha nem akad fogyasztója a terméknek, a társadalmi munka czélja a fogyasztás. A fogyasztás maga már most intern folyamat, a melynek szabályozásához a társadalom csak kivételes esetekben nyúl eltekintve attól, hogy elosztja a fogyasztásra kész javakat tagjai között. Ez az elosztás ma főként az örökösödési jog, a gyümölcsszerzés és a munkabérszerződés szabályai közt foglaltatik. Alaptétele az, hogy a vagyon segítségével szerzett jövedelem azé, a kit a vagyon maga illet. Most folyik az ádáz küzdelem, mely a jövedelmet a munka jutalmaként a munkás javára követeli. A Sabinianusok és Proculianusok elvi harcza az egész szocziális kérdés tengerének nyüzsgő életét tárja elénk. De vissza tárgyunkhoz. Termelést és fogyasztást minden egyes vagyonon belül helyesen vezetni, nehéz és kényes feladat: valahányszor még megpróbálkozott vele közvetlen szabályok utján a társadalom (miként pl. a fényűzés tultengésében szenvedő korokban Rómában, Velenczében stb.), mindig kudarczot vallott. Innen a mai deczentralizált vagyonrendszernek egyedül megfelelő amaz álláspont, hogy kiki a saját vagyonának ura. Termelés és fogyasztás kényére van bizva -— a míg vissza nem él vele. Igaz, bizonyos határok közt: e határokat Sch.1va.r7* éles megfigyeléssel vonja meg. Ama nagy termelési központoknál, melyek az egyes egyén életét messze meghaladó időre, hatalmas vagyontömöritések alakjában vesznek részt a társadalmi munkában: már nem uralkodik ez a laisser fairé. Nem is uralkodhatik már azért sem, mert meg kell jelölni azt a fogyasztót, a ki a termelés gyümölcseit élvezni hivatott. S nem állhat a társadalom a. laisser fairé álláspontjára a termelést a fogyasztással összekötő forgalom tekintetében sem: a javak átszállása, mint tiszta jogtechnikai functio, kiterjedt jogi szabályozás nélkül elképzelhetetlen. Hogy e szabályozást jelentő parancsok csak emberekhez, és pedig csak józan és épelméjű emberekhez lehetnek intézve, s hogy épen ezért a jogrend gondoskodik róla, hogy minden vagyonnál legyen egy ilyen ember, s hogy ez az ember indíttatva legyen e paran* 23. s k. f.