Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - A jogi személy magyarázata [könyvismertetés]

IRODALOM. 2^1 nak «mint olyanoknak» érdekei szolgálatára van rendelve. Ugyanigy egyéb kereskedelmi társaságoknál. Végül fekhetik a vagyon czélja a tulajdonosa érdekkörén egészen kívül, miként az alapítványnál. A lényeg nem az, hogy kicsoda érdekének, hanem hogy tartalmilag mely érdeknek szolgál valamely vagyon. Nincs tehát különbség az ember valamely — általános vagy különös czélu — vagyona, azaz az u. n. ((természeti személy» vagyona és a «czélvagyon» — vagy mint közönségesen mondják, jogi S\emély — közt, mert a mi az u. n. természeti személy vagyonát vagyonná teszi, nem az ember mint physikai lény egysége, hanem a czél azonossága, a melyet az ilyen vagyon is szolgál. Hogy melyek azok a czélok, a miket a jog önálló központokul elismer, ez merőben tételes kérdés, mely hely, idő, törvényhozások szerint változik. E czélokat vagy maga az objectiv jog tűzi ki egyenkint (törvényi vagyonczélok), vagy pedig megengedi, hogy az általa szabott bizonyos irányban és határokon belül kiki maga is teremtsen ilyeneket (ügyleti vagyonczélok). Előbbiek legnevezetesebbjei: az egyes ember szükségleteinek összesége, mint czélegység (23. 1.), az emberi közösségek czéljai (40. 1. ), a köztestületek közszolgálati czéljai (40. 1.), a közhasználat czélja (43. 1.), különféle családi érdekek (44. 1.), a csődérdek (46. 1.) és hasonlók (48. 1.). Az ezek körül csoportosuló fejtegetésekből, hogy tulhosszadalmasakká ne váljunk, csak egyet érinthetünk, melyre nyomban szükségünk lesz, t. i. a jogilletőség és joggyakorlás közti különböztetésre. Hogy az A. általános czéljaira szánt jogok e czélokat tényleg előbbre vigyék, kell, hogy azokat valaki e czélok javára csakugyan gyakorolja is. Ez a joggyakorlás rendelkezés, a rendelkezés akaratelhatározás : ide ember kell. A mai jogokban szabály, hogy az A. általános vagyonáról való rendelkező hatalom magának A.-nak van kezébe adva, de nem mindig (pl. gyermek, elmebeteg) és nem szükségkép. De a jog maga nem az emberhez, banem a czélhoz fűződik; a mi az emberhez fűződik, nem a jog, hanem annak gyakorlása. E gyakorlás pedig minden esetben a czéf képviselője utján való gyakorlás; nemcsak abban a rendhagyó esetben, midőn A-nak «képviselője van», hanem abban a normális esetben is, a mikor A. maga gyakorolja — épen mint képviselő — a vagyonczél jogait. Ugyanigy van már most a dolog a kötelezettség kérdésében is. Az, hogy «A. valami vagyoni szolgáltatásra köteles», soha sem jelenti azt, hogy A-nak mint adósnak a szolgáltatás megcselekvése meg volna parancsolva. Az adósnak igazában semmi sincs megparancsolva; és az, a kinek a cselekvés parancsa igazában szól, nem az adós. A parancs a vagyonczél gondviselőjéhez «mint olyanhoz* szól, s ha ő a parancsnak nem enged, ennek a következménye csak az, hogy a hitelező jogot nyer a szolgáltatásnak az adós vagyonából való kényszerbehajtására. «A. köteles» csak annyit jelent: «A. vagyona felel a tartozásért». A physikai ember, a természetrajzi homo sapiens tehát a ((természeti