Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - Correctionalisatio és hatáskör

2 12 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Kérdés: nem volna-e czélszerü azokat az ügyeket, melyekben a vád tárgya egyszerűbb tényállásu «büntett», átutalni a járásbíróság hatáskörébe, a mennyiben a korrektionalisatio már az előkészítő eljárás során előrelátható. Ha ugyanis sem a felmerülő ténybeli és jogbeli kérdések nem oly szövevényesek vagy kényesek, hogy azoknak megoldása az egyesbiróságra nem volna megnyugvással bizható, — sem a kiszabható büntetés nem oly súlyos, hogy annak alkalmazása a társas bíróságban rejlő garantiát igényelné, ugy nincs ok a törvényszéki eljárás igénybevételére, sőt ez egyenes erőpazarlás. Viszont az ily ügyeknek járásbirósági útra terelésével a formákhoz kevésbbé kötött sommás eljárásnak minden előnyét valamennyi perfél élvezné, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás komoly érdekei bármely szempontból veszélyeztetnének . . . II. Szinte kiáltóan jelentkeznek a törvényszéki hatáskörből való elvonásra: a lopás egynémely büntetti minősülésének bizonyos enyhe esetei; értem jelesül azokat a lopásokat, hol a büntetti qualificatio a lopott dolog értékén alapszik (Btk. 534., 335. §-ai) vagy a Btk. 336. §-ának 1., 2., 7., 8. pontjaiban meghatározott körülményeken sarkall, ha a fönforgó körülményeknél fogva már az előkészítő eljárás során biztossággal megállapítható, hogy a Btk. 92. §-a fog alkalmaztatni. Hiszen a birtoki helyzet megtámadása a legtöbb esetben úgyszólván geometrikus pontossággal fixirozható; a delictum elkövetésének a tényálladék szempontjából releváns egyéb körülményei is részben azonosak, de más részben sem komplikáltabbak azoknál, mik az őseredetileg is járásbirósági hatáskörbe tartozó vétségeknél felmerülnek. A járásbirósági hatáskör ellen a delictum természetének tekintetéből merített aggály tehát megokolatlan. E mellett ép a lopásnál a büntetéskimérésnél figyelembejövő tényadatok is olyanok, melyek rendszerint már az ügy előkészítése során tisztázhatók (a lopott dolog értéke, misége; kár fenforgása; a tolvaj gazdasági helyzete; kivántatik-e a tolvaj megbüntetése; a tolvaj előélete; a tevékeny bűnbánat; az egyébként bizonyíthatatlan tett beösmerése, stb.), sőt részben már a minősítés érdekében is úsztázandók. Ilykép a helyesen vezetett (Bp. 9. §-a) nyomozás vagy vizsgálat adatai alapján a subsumtio- és qualificatióval egyidejűleg gyakran az is eleve meg leszen állapitható, hogy nem forog-e fön oly eset, hol a cselekményre a börtön büntetésnek legkisebb mértéke is tulszigorunak mutatkozik. A gyakorlat munkásai előtt alig szükséges ráutalni arra, hogy a büntetés súlyosságának szempontja hány esetben nem postulálja a törvényszéki hatáskört, s hogy ekként a reform mennyire aktuális ; de bizonyára ezeknek a képzeletét is fölülmúlják azok az adatok, melyeket idevonatkozólag bűnügyi statisztikában találunk s melyekből e helyütt csak azt az egyetlen számadatot emelem ki, hogy a kir. törvényszékek az 1903. évben befejezett ügyekben a Btk. 334., 535. §-ai s a 336. §. 7. és 8. pont-