Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

SZOKÁSJOG ÉS TÖRVENYJOG. IO3 leg nem követi többé a régi törvényhozó parancsait és uj tekintély parancsára hajt: uj jog lépett a régi helyébe. Persze, mint minden ténykérdésnél, ugy a jelennél is, néha kétséges lesz a tényállás. Trónviszályok, forradalmak, államcsínyek, octroi-ok, ellenséges hóditások, kényszeruralmak idejében sokszor nehéz lesz meghatározni, vájjon az állampolgárok ~öme ugy érzi-e, hogy nekik a régi vagy az uj hatalom parancsát kell-e állandóan követniök? Lehet, hogy az állampolgárok érzése meg van oszolva a versengő hatalmak között; lehet, hogy azok, kik az uj hatalomnak hódolnak, ezt csak pillanatnyi kényszernek engedve teszik, de azzal a belső érzéssel, hogy e kényszer nem marad állandó és hogy előbb-utóbb ismét a régi rend áll helyre. Ez esetben a hatalmi viszonyok tekintetében még nincs megállapodás és éppen ezért törvényhozói hatalomról sem lehet szó: törvény ily időben nem keletkezhetik. Csak a későbbi események döntik el, hogy a versengő hatalmak közül melyik az erősebb és a győztes szava lesz a törvény. Ugyanazon államalakulatban a törvényhozói hatalom idővel az egyik személyről a másikra mehet át. így pl. Rómában eleinte a népgyűlés és a magistratus egyező akarata, később a senatus akarata, még későbben a császár akarata alkotta a törvényt. Nem mintha a régi köztársasági alkotmányt és vele a régi törvényhozói hatalmat formailag megszüntették volna: de a senatus szemben a későbbi császárral tényleg elvesztette a maga tekintélyét — e ténynyel pedig el volt döntve a jogkérdés is. y Kell, hogy az állampolgárok azért kövessék a törvényhozó parancsát, mert ő parancsolta. Ebben különbözik a törvény azoknak a személyeknek a parancsától, kiket a törvény maga hatalmaz fel parancsok (rendeletek, statútumok, végzések stb.) kibocsátására. Ez utóbbiak parancsát is követik azok, a kiknek szólnak; de nem azért, mert ők parancsolták, hanem azért, mert a törvényhozó rájuk való utalással, tehát közvetve maga parancsolta. A kik a fennálló törvény szerint statuarius, rendeleti, autonóm szabályalkotási joggal birnak, mintegy csak boly-