Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

SZOKÁSJOG ÉS TÖRVÉNYJOG. 99 képen, hanem csak követni akar egy vélt jogszabályt. Minthogy a jogszokás nem szabály kijelentés: beszélni sem lehet róla, hogy e nem létező kijelentésnek mi az alakjai' Mig tehát a törvény, mint láttuk, akár ius scriptum, akár ius non scriptum formájában jöhet létre, addig a szokásjogi szabályra nézve, mivel egyáltalában csak követtetik, de ki nem fejeztetik, ily külömbségről nem lehet szó. 2. A kijelentésnek, bármi formában történik is, a törvényhozónak azt az akaratát kell tartalmaznia, hogy valami jogszabály legyen. Hogy mi legyen e jogszabály, azt a törvény akár közvetlenül maga jelentheti ki, akár közvetve azáltal, hogy más valakire vagy valamire utal, a hol a jogszabály tartalma megtudható. Közvetetten rendelő törvény tehát pl. az olyan, mely rendelné, hogy jogszabály az legyen, a mit egy bizonyos esetben a biró, vagy az ügyleti felek rendelni fognak; vagy mely pl. rendelné, hogy jogszabály az legyen, a mi ebben vagy abban az írásban olvasható. Ha pl. ma Magyarországon törvényt hoznánk, a melyben — mint Deák Ferencz annak idején javasolta — az osztrák polgári törvényt jelentenők ki Magyarország magánjogi codexének : ama magyar törvény közvetetten rendelő törvény lenne, az osztrák törvény e magyar törvénynek csak tartalmát adná meg. Más példa: A római u. n. idézési törvény (lex citationis II. Theodosius és III. Valentinianus császárok idejéből) bizonyos öt junstának müveit törvényerővel ruházta fel. Ezáltal Papinianus és társainak müvei maguk nem lettek törvényekké, mert ők maguk a törvényhozónak akaratkijelentését nem foglalták magukban; törvény a nevezett császárok rendelete volt, a nevezett juristák müvei csak tartalmát adták a jogszabályoknak, mit ama rendelet a rájuk való hivatkozással közvetve jelölt meg. Az utóbbi példának párdarabja a szokásjog terén is van: szokásjogi szabály képződik pl. az iránt, hogy egy bizonyos jogszabály tartalmú könyvet, mely törvényerővel nem bir, követni kell. így történt pl. a Corpus iurisnak jogforrásként való recep7*