Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

88 D? SCHWARZ GUSZTÁV guságát a törvényjoggal. így Julianus nyíltan kijelenti, hogy a szokásjog a törvényt is hatályból léptetheti: D. i, 3 fr. 32: Quare rectissime etiam illud receptum est, ut leges non solum sufíragio legislatoris, sed etiam tacito consensu omnium per desuetudinem abrogentur. A törvényhozó akaratától a római juristák a szokásjog hatályát nem teszik függővé. A császárok azonban már több jogot vesznek igénybe a szokásjoggal szemben. Constantinus egyik hires rendelete (C. 8, 52 ($3) c. 2.) kijelenti, hogy a jogszokás sem észellenest, sem törvényellenest érvényesen nem rendelhet: Consuetudinis ususque longsevi non vilis auctoritas est, verum non usque adeo sui valitura momento, ut aut rationem vincat aut legem. A Codex e helyét hiába iparkodtak Julianus f. i. helyével összeegyeztetni (Vangerow Pand. I. köt. §. 16. nyolcz ilyen összeegyeztető kísérletet ismertet). Ha Constantinus e tételt csakugyan abban a formában mondta ki, melyben az Justinianus Codexében fel van véve, akkor az ő álláspontja az autokrata törvényhozóé a remekjogász helyesebb felfogásával szemben. Hasonlóan intézkedik Justinianus, ki egyik kamattörvénye alkalmából megtiltja a bírónak, hogy a törvénynyel ellenkező particularis szokásjogot tekintetbe vegyen (C. 4, 32 c 26. §. 1; cf. D 22, 1 fr. 1 pr.). Constantinus id. tétele a szokásjog hatályát attól is függővé teszi, hogy az észszerüséggel ne ellenkezzék («ut rationem vincat;" cf. Nov. 134 c 1 i. f) s ennek alapján többnyire a jogszokás «rationabilitását» is követelik. Ámde — mint kifejtettük — a szokásjog kellékei a törvényhozó rendelkezésétől függetlenek. Belső okok pedig az «észszerüség» kellékét nem támogatják. A tapasztalás mutatja, hogy valamint sok törvény, ugy számos szokásjogi tétel is keletkezett és fennállott, mely az «észszerüség» fórumát nem állja. Különben is ki itéli meg illetékesen, hogy egy jogtétel észszerü-e ? A tételes római jog szempontjából az id. törvényhelyet ugy kell értelmeznünk, hogy a bírót arra utasítja, hogy oly szokásjogot, mely az ő meggyőződése szerint az észszerüséggel ellenkezik, ne alkalmazzon.