Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog
82 Dí SCHWARZ GUSZTÁV áll a nevelés: egész nevelésünk a példa követésén épül. A mit a hagyomány, a kegyelet, a történelem hatalmának mondunk, jórészben ezekben birja gyökerét; ezekben bírja a szokásjog is. Szokásjogi az a szabály, melyet kötelezőnek érzünk a% okból, mert jogtársaink állandóan követik. Mert eddig állandóan követték, elvárjuk — az emiitett psychikai kényszerűségnél fogva — hogy a jövőben is követni fogják; e szükségesnek képzelt kapcsolat pedig azt az érzést váltja ki lelkünkben, hogy «e helyzetben igy kell cselekedni*). A mig a tapasztalt viselkedés egy adott helyzetben nem olyan állandó, hogy ezt az érzést váltsa ki bennünk, addig a szokás még csak kísérletezik — szokásjog még nincs.. Mentül régebben és mentül általánosabban tapasztaljuk pedig társaink bizonyos azonos viseletét egy adott helyzetben, annál biztosabban fog ez érzet ébredni. 2. §. Eltérő németek a szokásjog kötelező voltának okáról. Az irodalomban két nézet áll egymással szemben arra a kérdésre nézve, hogy miért kötelező a szokásjog ? Az egyik szerint a kötelező erő oka a törvényhozó engedélye. A szokásjognak hatálya e szerint azon alapszik, hogy a törvényhozó elismeri; ha a törvényhozó a szokásjogot megtiltja, nincs ereje.* Ez a nézet tarthatatlan. Ellentmond neki először a történelem: minden nép történetében előbb volt szokásjog mint törvény. Ellentmond az ujabb tapasztalás is: az ujabb törvények nagyrésze megtiltotta vagy gúzsba kötötte a szokásjogot, a szokásjog mégis vigan élt. És ha a törvényes tilalomnak foganatja volna is: abból, hogy a törvényhozó elpusztíthatná, még nem következik, hogy neki köszöni életét. Azért, hogy szomszédomat agyonüthetném, még nem vagyok oka az ő életének. És ezenfelül: ha törvényre vezetjük vissza a szokásjog érvényét: mi adja érvényét magának a törvénynek? Hisz maga az a tétel, hogy a törvény kötelez, többnyire másra mint ősrégi szokásra nem alapitható. * így: Binding, Strafr. I. 211. s köv. I. Rümclin, Jahrh. í. Dogm. 27. köt. 186. s köv. 1. Bruns, Holtzendorffs Encykl. I. (Das heutige röm. Recht §. 7.)