Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - 1. A jogcselekmények. (Különösen az ajándékozás hatálytalanításával csődön kivül). - 2. Dolgozatok a magánjog köréből. Írta: Menyhárth Gáspár

IRODALOM. 7 5 körét felölelve, ennek, hibáit, fogyatkozásait kimutassa, éles elmeéllel az irott jogszabály tartalmát, értelmét a tudományos magyarázat minden eszközével megállapítsa és megvilágosítsa, hogy a törvényt alkalmazó közegek belőle helyes útbaigazítást nyerjenek, de okulást merítsen a törvényhozó is az egyes intézmények mily irányban való tovafejlesztésére. A monográfiák előkészítői a bírósági gyakorlat okszerű kialakulására és ez uton hova-tovább a szokásjog létrejövetelére is, kivált akkor, ha az értekezések olyan kérdéseket tárgyalnak, melyek uj intézmények meggyökereztetését szolgálják. Itt a behatolás az intézmény mélyébe, lelkébe, felismerése és szabatos formulázása ama tételeknek, melyeket a gazdasági életünk állása megkíván, rendkívül hasznos szolgálatot tehet arra, hogy a bírósági gyakorlat ne tévelygések után jusson a helyes nyomra és irányba, hanem mindjárt kezdetben eltalálja azt az utat, melyen czélravezetően haladni kell. így elkerüljük a kialakulásig előforduló és hibás Ítélkezésekből eredő sérelmeket, melyeket a tapogatódzás, a kísérletezés üt az egyéni érdeken. Igen hasznos szerepköre a monográfiáknak az is, mi csak ily keretben oldható meg, hogy a magánjogi intézményeknek más disciplinával való érintkezését, összefüggését feltárják, az összefüggés gyökérszálait kimutassák, mert ez az intézmény társadalmi szerepének betöltésére és az intézményeknek helytálló szabályozására nagyon elkél. Ez az elmélyedés egy kérdésbe olyan mint a búvár munkája, a ki drága gyöngyöt hoz felszínre a vizek mélyéből, ez hasonló a mély culturához a mezőgazdaságban, mi e téren rendkívüli előnyökkel jár, mert sokat produkál. Ilyen jogi működésnek orgánuma a monográfia. Megelégedéssel constatálhatjuk, hogy az utolsó években több, beváló ilyen monográfiával gazdagodott irodalmunk. Hogy egyet-kettőt kiemeljek, ilyen: Kiss Albert tanulmánya a magánjogi elévülésről, Helle B. tanulmánya a nemzetközi magánjog köréből, Ágoston Péter munkája a tulajdonjog alaptanairól és legújabban, még csak részben megjelent monográfiája a zálogjogról. Ide sorozható Zachár Gyula «Magánjogi tanulmányok az igényper keretében» czimü terjedelmes, de egyben tartalmas munkája, Balog Elemérnek az eltűnésről és holttányilvánitásról most megjelent szakmunkája. Csak az a baj, hogy eme monografikus munkák kellő terjedéséről nincs gondoskodás. Még jogi folyóirataink is alig tesznek egyebet, mint registrálják a megjelenést, néha még ez sem történik, pedig kötelességszerű volna egy kis kritikai méltatást is irni azokról. Elég sajnos úgyis, hogy a derék monográfia irója, azon felül, hogy költséggel, nagy szellemi fáradsággal, sokszor lelki tusa közt megírja a munkát, még a nyomtatás utján való megjelenésért is kénytelen tetemes pénzáldozatot hozni, holott az volna helyén, hogy jutalmat, tiszteletdijat kapjon. Ha volna közintézet, mely az ily szakkérdésekkel behatóan foglalkozó munkát nemcsak kiadná, hanem honorálná is, bizonyára nagyobb lendületet venne monográfiairodalmunk.