Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - Törvény és Biró

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. vetelménye a társadalmi kasztokon belül oly régi, mint maga az igazságszolgáltatás. Ez a postulatum tehát, hogy a biró hasonló esetekben hasonlóan döntsön, készti a bíróságokat arra, hogy önmagukhoz következetesek maradjanak akkor is, a mikor döntéseiket irott törvényre nem alapithatják. Sőt akkor még inkább. Ha ugyanis törvényre hivatkozhatnak, akkor a felelősséget erre háríthatják : lex dura sed Ha scripta: egyedül viselik azonban a felelősséget, ha nem köti őket irott jog. A jogelveknek ez az állandósága, az egyes jogi döntésekben következetesen megnyilatkozó jog- és életfelfogás alkotja a szokásjogot. S ehhez a jog- és életfelfogáshoz köti a birót az 1869 : IV. tcz. A szokásjognak most megállapított lényegéből következik, hogy az jórészt az irott jog mellett s azzal párhuzamosan fut, azt támogatva, értelmezve, kitágítva, megszorítva. A törvények alkalmazása körül is kialakul egy bizonyos jog- és életfelfogás, s itt is érvényesül az a postulatum. hogy ha a törvényt ,4-val szemben igy értelmezted, ne magyarázd fí-vel szemben amúgy. A törvény interpretatioja körül kifejlődő jogszokás mutatja legvilágosabban a szokásjog eredetét általában is. S ugyanez az alapja a döntvények irányadó voltának is. Nem kétséges, hogy a mi jogunk a bíróságoknak jogalkotó functiót nem biztosít ; mégis a legfőbb bíróságok jogi enuntiatiói, az a megállapodása, hogy ezentúl ezt és ezt a jogelvet fogják alkalmazni, az igazságosság követelményéből folyólag más bíróságokra is irányadók ; mert igazságtalan dolog volna, hogy egyik bíróság előtt a döntvényben foglalt jogelvek szerint, másik előtt pedig esetleg más mértékkel mérjék az igazságot. Persze az egyenlő bánásmódnak ez a követelménye nem érvényesül az életben a maga teljességében, annak daczára, hogy a szokásjog kötelező erejét a jog elismeri. Nem érvényesülhet az emberek gondolkodásmódjának különfélesége folytán, nem érvényesülhet azért, mert a törvény minden egyes esetet előre nem láthat, a biró a szokásjogban rejlő jogfelfogást nem képes minden egyes esetben helyesen megállapítani, s mert azt a kérdést is, vájjon valamely konkrét eset teljesen azonos-e más megelőző esetekkel, gyakran igenlőleg is, tagadólag is lehet eldönteni. Mindazáltal azonos esetek eltérő elbírálását mindig igazságtalanságnak fogja érezni a közmeggyőződés, s annak ellenszeréül mindig azt fogja sürgetni, hogy a bíróságok maradjanak következetesek az általuk már megállapított jogfelfogáshoz, azaz : kövessék a szokásjogot. Csakhogy ezt sokkal könnyebb követelni, mint megcselekedni. Sőt néha nem is kívánatos, s az igazságosság magasabb parancsaiba ütköző, hogy megcselekedje a biró. Az élet, a társadalom nem állanak meg végtelen fejlődésük utján ; uj viszonylatok, uj igazságok állanak elő, a melyekkel a régi életfelfogás nem számolt, a melyeket a régi jogfelfogás nem vehetett figyelembe, a mikor tételeit megformálta. Az új elemek beleillesz-