Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - Kereskedelmi és váltói zálog

^6 Dr REICHARD ZS. KERESKEDELMI ÉS VÁLTÓI ZÁLOG. csak a zálogtárgy eladásáról szól, már pedig, ha követelés adatik zálogba, akkor gyakran megfelelőbb a dolog természetének, ha a zálogba adott követelés a hitelezőre átruháztatik, vagy ügygondnok utján behajtatik, mintha árverés utján értékesíttetik. Viszont azonban nehéz feltenni, hogy a kereskedelmi törvény ki akarta zárni, hogy követelések is szolgáljanak a kereskedelmi zálog tárgyául, mert hiszen a követelések a kereskedelmi forgalomban legalább is oly alkalmasak arra, hogy zálogba adassanak, mint a magánjogi forgalomban, sőt a K. T. 304. §-a a kereskedelmi követelések zálogba adásának egy kiváltságos módját is szabályozza. A kereskedelmi törvény és a végrehajtási törvény egybevetése alapján az látszik legmegfelelőbbnek, ha a követelések zálogba adását mint kereskedelmi zálogot hatályosnak ismerjük el, azonban ugy, hogy ily esetben a törvényszék a K. T. 30$. §-a alapján a zálogba adott követelés eladása helyett annak értékesítését rendelje el, és a járásbíróságot, a melyet a foganatosítás végett a Végr. tv. 115. §-a értelmében megkeres, az iránt keresse meg, hogy intézkedjék a felől, hogy az értékesítendő követelés a Végr. törv. 123 —129. §-ai értelmében árverés vagy behajtás utján értékesittessék-e. A magánjogi tervezet 824. §-át, melynek értelmében a zálogtárgy elárverezését a bíróság rendeli el, a tervezet az indokolás szerint kifejezetten abból az okból fogadta el, hogy az a kereskedelmi és váltótörvény intézkedéseivel összhangzásban legyen. De azt hiszem, hogy a fenti fejtegetésekből eléggé kitűnik, hogy a kereskedelmi és váltótörvény idevágó rendelkezései maguk is sok tekintetben pótlásra szorulnak és pótlás nélkül azok sem egymással, sem a tervezet 824. §-ával nem lehetnek kellő összhangzásban.