Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A hatóság előtti rágalmazás mint felhatalmazási vétség. (A kir. Curia 85. számú döntvényének bírálata.)

A HATÓSÁG ELŐTTI RÁGALMAZÁS. 47 a 263. és 264. §§-at alkalmazták és hogy e vétséget a 270. §. 2. p.-ja és a 271. §. esetében felhatalmazási vétségnek tekintették. Ez annyira megállapodott gyakorlat volt, hogy ennek folytán akkor, mikor a Bp. életbeléptetéséről szóló 1897 • XXXIV. tcz.-ben a büntető bíróságok hatáskörét szabályozták, a hatós. előtti rágalmazás vétségét részint a jbiróság, részint a trvszék hatáskörébe utalták ahhoz képest, amint a kérdéses vétség miatt az eljárás a Btk. 270. és 271. §§. értelmében hivatalból, vagy csak a sértett fél indítványára indítandó-e meg (Bp. Élt. 17. §. 3. p.). A hatáskört megállapító törvény e hibás, mert helytelen, birói gyakorlaton alapuló rendelkezése ellenére a kir. C. ujabban mégis rátért arra az ösvényre, a melyen a Btk. 260. §-ának fennebb kiemelt helyes értelmezéséhez jutott. Eljutott pedig a helyes magyarázathoz mind a három ponton, a melyek ezideig a 260. §. törvényszerű alkalmazásának útjában állottak. A kir. Curia ez ujabb gyakorlatának bizonyítéka gyanánt kiemeljük itt a következőket: 1. 1904. évi nov. 30-án 9830. sz. a. hozott ítéletével magáévé tette a győri kir. T.-nak azt az elvi kijelentését, hogy a Btk. 262. §-ának alkalmazása az abban megjelölt föltételek fönforgása mellett csak a Btk. 258. §-a, illetőleg a 261. §-a esetében van helyén, de a Btk. 260. §-a esetében a 2Ó2. §. nem alkalmazható (Grill. Dt. Folyóirat 1905. 163. 1.) ; 2. 1904. decz. 21-én 10520. sz. a. hozott ítéletével kimondotta, hogy a valódiság bizonyításának meg- vagy meg nem engedhetése iránti kérdés csak a tulajdonképeni rágalmazás és becsületsértés eseteiben merülhet föl, ellenben a hatóság előtti rágalmazás esetében ennek nincsen helye, mert ez a vétség határos a hamis váddal és lényegileg nem más, mint gondatlan hamis vád, — s a mennyiben a hamis vádra nem terjed ki a Btk. 263. §-a : ép úgy nem alkalmazható az a 260. §. esetében sem (u. o. 206. 1.) ; 3. 1905. márcz. 23-án 2813.. sz. a. hozott ítéletével kijelentette, hogy miután a 260. §. vétségének elkövetési cselekedete az, hogy valaki mást büntetendő cselekménynyel vádol, ezzel szemben pedig a 270. §. 1. és 2. p. olyan tényállításról szól. mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, ez pedig megfelel a 258. §. fogalmának, de nem azonos a 260. §. meghatározásával, a mely lényegileg nem más, mint gondatlan hamis vád, — és miután a 220. §. alá eső ha-