Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - A perbeli beismerés. Irta: dr. Magyary Géza. Budapest, 1906

IRODALOM. sorban egyenes, átlátszó voltukkal, éles körvonalaikkal tűnnek ki. Nincs bennük teoretikus homály, mint a német processualisták elméleteinek legtöbbjében. Az a tétel, hogy a bizonyítás a bíró ama ténykedése, melylyel a szemléletébe eső tényekből az azon kivül álló, a múltban megtörténtnek állított tényekre visszakövetkeztet, a gyakorlati élet helyes megfigyeléséből levont és úgyszólván megtámadhatatlan álláspont. A modern perjogokban mindinkább érvényrejutó törekvéssel az igazság fe'é teljesen harmonizál szerzőnk ama tétele, hogy a beismerés a fél igazmondása, tanúságtétele önmaga ellen, s e\ okból veendő minden körülmények közt valónak, S nem kevé^bbé egybehangzó az élet tapasztalataival a tétel negatív oldala, az t. i. hogy a beismerés nem rendelkezés, mert a mikor a fél beismer, nem a biró cselekvését kívánja irányítani a jövőre vonatkozólag (a bizonyítást kizárni), hanem tények meg vagy meg nem történtét állítja a múltra nézve. Bármily erős logikával és következetes gondolatismerettel bizonyítja azonban szerzőnk, hogy az elismerés lényegileg nem különbözik a beismeréstől, hogy az nem más, mint a jogi következtetés levonásával is megerősített beismerés : ezt a tanát helyesnek ei nem fogadhatom. Erveim e helyütt persze nem lehetnek kimerítők, s igy nem mérkőzhetnek azzal a sürün és rendezett sorokban felvonuló phalanxxal, mely Magyar/ tételét védi ; s ezért az olvasót arra kell kérnem : függeszsze fel ítéletét, ha most nem sikerül öt meggyőznöm. A főérv, melylyel szerzőnk álláspontját támogatja, az, hogy közömbös, minő jogi hatást füz a beismerő fél a beismert tényhez (205. 1.), mert nem tele függ, hogy a jogszabály reá alkalmazást nyerjen-e, vagy nem. Ez igaz ; de tőle függ, hegy elismerje-e a kereseti /ogállitást, vagy ne. A tárgyalási elvet a jelen perjog abban a terjedelemben fogadja el, hogy a felet egyáltalán nem kötelezi arra, hogy az ellenfél tá?/állitásának valósága vagy valótlansága felől nyilatkozzék, ha annak /elállításával egyetért : a fél per^ jogi nyilatkozási kötelezettségének eleget tesz, ha az ellenfél jogállitását elismeri. Már pedig amily kevéssé dispositio a ténybeismerés, éppoly kétségtelenül dispositio az a kijelentés, hogy a jogalapot, melyre ellenfelem helyezkedik, elfogadom. E kijelentés jegi természete azonos az egyezségben kifejezésre jutó kétrendbeli akaratkijelentés egy-egy oldalával : az egyezségben a két fél rendelkezik, lemond magánjogáról vagy annak valamely részéről, s egyező akarattal rendezi a jogkérdést; az elismerésnél az egyik fél megmarad a maga eredeti álláspontján, de a másik fél közeledik hozzá, s elfogad)a (a tényekre való tekintet nélkül) azt a lex individualis-t, a melyre amaz helyezkedett. S nem véletlen az, hogy a gyakorlati életben az elismerések legnagyobb része — bélyegmegtakaritás okából •— egyezség alakjában jön létre ; ha jogi természetük azonos nem volna, ha nem fedné az egyezségi forma a felek intentióit, a bélyegkérdés nem indítaná őket arra, hogv ezt az alakot veevék ÍTénvbp.