Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - A perbeli beismerés. Irta: dr. Magyary Géza. Budapest, 1906

5)4 IRODALOM. A tudós önmagával való vivódásait, önmaga és kételyei fölött való győzedelmeit, ezt a fáradságos, kinos és mégis a legtisztább örömöket nyújtó küzdést az igazságért, senkinél világosabban nem szemlélhetjük, mint Magyary-ná\; s mi sem válik neki nagyobb díszére, mint az az őszinteség, melylyel az «ignoramus »-ra rámutat, melylyel aggályait feltárja, a saját és mások tudásának határait megvonja. Nyolcz esztendővel ezelőtt megjelent könyve,* noha állásfoglalásaiban határozott s következtetéseiben nem kevésbbé világos, már kereténél fogva sem mutatja fel azt a gyökerekig ható, minden részletkérdésre gondosan kiterjedő éles megfigyelést, a mely jelen munkája minden lapját jellemzi, s nem találjuk meg benne az önmagában teljes, kerek egésznek ama kritériumát sem, a mely jelen tanulmányából kidomborodik. Szerzőnk dolgozatát négy részre osztja. Az elsőben áttekintést nyújt a törvényhozási anyagról a főbb jogrendszerekben, kivált a római jogban, az egyházjogban, a német közönséges jogban, a régi osztrák perjogban kapcsolatban a mi törvénykezési rendtartásunkkal, végül külön a modern codifikatiókban, ezekhez sorolván a hannoveri, német és osztrák perrendtartást, a mi sommás eljárásunkat és végleges perrendünk javaslatát. A második részt az irodalom ismertetése foglalja el, mely annyiban nem teljes, hogy csupán a magyar és német jogirodalomra terjed ki. A harmadik rész a perbeli beismeréssel összefüggő perjogi alapelvekkel foglalkozik, a melyek mintegy hátteréül szolgálnak a perbeli beismerésnek a negyedik részben eiőadott különös tanai számára. A mü e két utóbbi fejezetével behatóbban kell foglalkoznunk. Már előző müvében ** kifejtette szerzőnk, hogy a per lényegéhez tartozónak nem tekinti a jogvitát, hanem a pert államhatósági eljárásnak tekinti, a melynek utján az állam bírósága az érdekelt felek kölcsönös meghallgatása után meghatározza, hogy mi az ő magatartásuk egy bizonyos, a múltban meg vagy meg nem "történtnek állított magánjogi viszony tekintetében (66. 1.). A per czélja csupán az lévén, hitelesen megállapítani, hogy egy magánjogi viszony a múltban létrejött-e, vagy nem (67. 1.): a pert nem zárja ki az, hogy alperes a kereseti előadást beismeri vagy nem vitatja. Ezzel a felfogással összhangban áll, hogy a birósag beismerés esetén is Ítéletet hoz, mely szintén nem tartalmaz egyebet, mint okozati következtetést bizonyos mult tényekre (73. 1.). A felek szerepe a perben az, hogy tanúbizonyságot tegyenek az elbírálandó magánjogi viszony iránt (75. 1.); ebben nyilvánul az ő kölcsönös meghallgattatásuk. A keresetre alperes négyféle módon nyilatkozhatik, a) tagadhat, bj kifogással élhet, c) beismerhet és d) kijelentheti, hogy az ellene felhozott tényekről tudo* A magyar polgári peres eljárás alaptanai (a perbeli cselekvények tana). Budarest 1898. ** ld. m. 5 —11. 11.