Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. S49 körülmények, hogy a lopott tárgy értéke csekélyebb, hogy vádlott még csak 19 éves és eddig büntetve nem volt, «nem állapítják meg a rendkívüli enyhítésre megkívánt igen nyomatékos vagy igen nagy számú enyhítő okok fennforgását, sőt ezeket az enyhitő körülményeket nyomatékban nagy mértékben csökkentené az a körülmény, hogy vádlott röviddel az előtt, hogy a vádbeli lopást elkövette, kapván ki előbbi gazdájától búrét, a lopás elkövetésekor szükségben sem volt". l) Rablás esetében C. 1882. január 20.1 kimondja, hogy «vádlott javára a btkv. 92. §-a nem alkalmazható azért, mert rablás bűntetténél, melynek egyik kiváló elemét az erőszak képezi, az elrabolt dolog értéke az enyhitő körülmények során döntő befolyást nem gyakorolhat; mert a tettlegesség mellőzése, csak egy igen súlyos körülményt kizár, következőleg enyhitő körülményt teljességgel nem képez; mert minden helyes alapot nélkülöz enyhítőül felhozott az a körülmény i«, hogy vádlottak (túlnyomó erővel szemben) az elfogatásnak ellen nem szegültek; egyedül elfogadható enyhitő körülményt képez vádlottnak ittassága, mely azonban nem volt oly nagy mérvű, hogy az a bíróságokat a 92. §. rendkívüli intézkedésének alkalmazására felfogosithatná». Az értékre és a tettlegességre vonatkozó érveléssel szemben, meg kell jegyeznem, hogy a rablás vagyon elleni bűntett lévén, az elrabolt érték csekélysége ceteris paribus mindenesetre enyhitő körülmény; s hogy er. szakkal elkövetett rablás esetében az erőszak mérve a büntetés kimérésénél figyelmen kivül nem hagyható. a1) Királysértés esetében C. 1906. jan. 4.2 a 92. §. alkalmazása miatt emelt semm. panasznak helyt adott, mert «az alsóbiróságok által mérlegelt az a két enyhitő körülmény, hogy a vádlott büntetlen előéletű, s a tett elkövetése alkalmával italtól felhevült kedélyállapotban volt, annyira nyomatékosnak nem tekinthető». b1) Súlyos testi sértés — btkv. 303. §. — esetében a 92. §. mellőzése •miatt emelt semmiségi panasz elutasításával C. 1903. jan. 21.3 kimondja, hogy: «jólehet a — súlyosítóul felhozott — körülmény, hogy vádlottnak cselekménye folytán a sértett el is halhat,4 a vádlott terhére súlyosítóul azért nem róható fel, mert ebben az esetben az egy sokkal súlyosabb beszámítás alá eső cselekménynek minősítő tény elemét képezné, s így ez a be nem következett súlyosabb eredmény súlyosító körülményt nem képezhet; azonban a kir. törvényszék ítéletében részletesen felsorolt egyéb súlyosító körülményekkel s különösen a cselekmény tárgyi súlyosságával szeriben, vádlottnak szeszes italtól felizgatott kedélyállapota és több tag1 U. o. 4. k. ?92. 1. — 2 U. o. 51. k. 242. I. — » U, o. 45. k. 60. 1. — + Az orvosi vélemény szerint ugyanis, «hogy ha a még mindig fennálló mellüri gennyesedés a megfelelő kezelés daczára sem szűnnék meg, a mi előfordulhat, ugy a huzamos genynyesedés következtében beálló elsenyvedés folytán sértett el is halhat*.