Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. pj Minősítő okok. Ez alatt azokat a körülményeket értjük, melyek a törvény kifejezett rendelkezése szerint önálló — súlyosabb vagy enyhébb — büntetési tétel alkalmazására vezetnek. Ilyen p. o. a ió, illetőleg 20 éven alóli életkor; ilyen a btkv. 281. §-a esetében az erős felindulás; ilyen némely esetben, p. o. a btkv. 400. §-a esetében a nyereségvágy; a btkv. }i8. §-a esetében az a czélzat, hogy rablott gyermek koldulásra, más nyerészkedési vagy erkölcstelen czélra használtassék. Nem szenved kétséget, hogy elvileg helyes az a tétel, hogy az «enyhébb vagy súlyosabb0 minősítést megállapító körülmények — az u. n. minősítő okok — még külön enyhítő, illetőleg súlyosító körülményekül nem érvényesíthetők, mert ez egyazon körülménynek vádlott javára, illetve terhére, bár más czimen, de tényleg ismételt beszámítása lenne. De az elvet kivételt nem tűrő szabályként felállítani nem lehet. Lopás esetében a tolvajnak cseléd minősége, minthogy a lopást minősiti, még külön súlyosító körülményként soha nem érvényesíthető, mert a cselédminőségnek önmagában nincsenek fokozatai. De oly körülményeknél, a melyeknél fokozatok vannak, másként áll a dolog. Egyáltalán nem közömbös p. o. hogy a tettes a 12-ik vagy a 16-ik életévét, illetőleg a 16-ik vagy a 20-ik életévét közelitette-e meg akkor, midőn a bűncselekményt elkövette. Az erős felindulásnak is lehetnek fokozatai, ép ugy mint az oknak, mely az erős felindulást előidézte. Ha tehát helyesen mondhatta a C. 1881. 2205. sz.,1 hogy az a!sóbb bíróságok ítéletében kiemelt hivatkozás a vádlottaknak cselédi minőségére mint súlyosító körülményre mellőzendő volt azért, mert e körülmény benn foglaltatik a bíróságok által a minősítés és a büntetés alapjául elfogadott 536. § 7. pontjában; midőn azonban C. 1884 január 17.2 szerint — gy^'1"mekölés esetében — nem tekinthető enyhítő körülménynek vádlottnak szégyenérzete, miután ez érzület már a btkv. 284. §-ának alkotásánál méltányos figyelemben részesült" és C. 1884 január 10.3 szerint — ugyancsak gyermekölés esetében — «az elsőbirósági ítéletben kiemelt: a szülési fájdalmak által előidézett felhevült kedélyállapot és a szégyenérzet a büntettet minősítő körülmények lévén, mint enyhítők ismét figyelembe nem vétethetnek*: ez az indokolás figyelmen kivül hagyja, hogy mindkét körülménynek nagyon is lehetnek fokozatai, s jelesül az egyiknek — a szülési fájdalmak előidézte állapotnak — a nőnek fizikai érzékenysége, a másiknak, — a szégyenérzetnek — a nőnek műveltségi állapota, társadalmi állása szerint. Ép ugy túllőtt a czélon C. 1902 febr. }.,4 mely szerint: «az a tény, hogy vádlott a terhére rótt cselekmények elkövetésekor még életkorának 18. évét sem érte el, minthogy indokul szolgált arra, hogy vádlott büntetése a btkv. 87. §-ának alkalmazásával szabatott ki, külön enyhítő körülménykint nem érvényesíthető*. Ugyanez áll C. 1904 márcz. 24.2 ítéletről is, a mely szerint: «nem lehet még külön enyhítő 1 U. o. 2. k. 142. I. — 2 U. o. 7. k'. 306. 1. — 3 u. o. — 4 U. o. 44. k. 78. 1. — 5 U. o. 48. k. 149 I.