Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből

;22 Dí WITTMANN ERNŐ Egy tengeri hajó kapitánya felhatalmaztatott arra, hogy a rabszolgakereskedést üző néhány angol hajót fogjon el, a hajókon levő rabszolgákat szabaditsa fel és a hajókat semmisítse meg. A kapitány teljesen jóhiszemüleg erős gyanuokok alapján elfogott egy oly hajót, melyről később meg lett állapítva, hogy a rabszolgakereskedéshez semmi köze sincs. A bíróság a kapitányt marasztalta, mondván, hogy a felhatalmazása csak arra terjedt ki, miszerint fogjon el és semmisítsen meg olyan hajókat, amelyek rabszolga kereskedést folytatnak, de nem volt felhatalmazása arra, hogy a rabs-olgakereskedésben nem érdekeli hajókat fogasson el és semmisítsen meg. Így szükségszerüleg a hajót a kapitány jogellenesen és önszántából kobozta el, felelősség ezért a tényért őt terheli. Az angol bírák tehát, mint láttuk, elismerték ugyan azt, hogy államhivatalnok személyes felelőssége következménye a király felelőtlenségének; elismerték alapjában azt, hogy ha a per a hivatalnok ellen mint alperes ellen folyik is, a tulajdonképeni alperes az állam. Csodálatos tény azonban, hogy a jogfejlődés folyamán minden jogszabály önállósul, külön válik azoktól az okoktól, a melyek azt szülték és-az utódok, kik a kész jogszabályt öröklik, még a tisztán jogtechnikai körülmények szülte jogelveket is önállóaknak látják és magát a puszta elvet igazságosnak, helyesnek tekintik. így látjuk Angliában ma azt a jogszabályt, melynek értelmében a hivatalnok személyesen felelős, nem magyarázzák többé jogtechnikai okokkal, hanem hivatkoznak oly indokokra, mint minőt a fentebb közölt esetekben olvastunk 'Tobbin v. Queen), hivatkoznak oly érvekre, melyekből az ember arra következtethetne, hogy ez a szabály igy volna akkor is sí rex peccare potest. Azok közül az indokok közül, a melyekkel angol bírák az itt tárgyalt esetekben az Ítéletet támogatják, a legigazságosabbnak látszik az, melyet a Tobbin v. Queenben olvastunk, t. i. az, mely a hivatalnok cselekvését, mint önhatalmút, mint felhatalmazás nélkülit tünteti fel; a legjobb indokolások azok, melyek a tényállást ugy