Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A kir. Curia tehermentesítése

5 6 Dí FODOR ÁRMIN ral ne terhelje tul a járásbíróságokat, ma kétszeres erővel szói a mellett, hogy az $00 frton aluli ily ügyektől szabadítsuk fela Curiát. Néhány száz ügygyei ilykép kevesbithetnők a Curia terhét, a nélkül, hogy ezek az ügyek e miatt bármi hátrányt szenvednének. A polgári perrendtartás törvényjavaslata, a mely ezeket a pereket 1000 korona értékig a járásbíróság hatáskörébe kivánja utalni, indokolásában bőven kimutatja, hogy a 200 frtos értékhatár mint átmeneti intézkedés indokolt lehetett, fentartása azonban mind a felekre, mind a biróságra hátrányos. A képviselőház igazságügyi bizottsága ehhez a nézethez jelentésében kifejezetten is hozzájárult. Az átmenet nehézségein régen tul vagyunk, a sommás eljárás a gyakorlatban bevált, kiterjesztése az 1000 koronán aluli birtok és örökösödési perekre maguknak c pereknek szempontjából is szükséges. 2. A sommás eljárás 4. §-a alapján a tartási perekben, ha az időtartam korlátolt, mint pl. a törvénytelen gyermek tartása iránti perekben, a pertárgy értékének az évi szolgáltatás tízszeresét kell tekinteni.* Ezen az alapon az oly tartási perben, a melyben a felperes egy évre 100 koronánál, egy hónapra 8 korona 34 fillérnél nagyobb tartási összeget követel, a felülvizsgálat a sommás eljárás 186. §-a értelmében a kir. Curia hatáskörébe tartozik. Jól értsük, nem akkor, ha a biróság ennyit itél meg a felperesnek tartás lejében, hanem, ha a fél ennyit követel. Már most alig van tartási per, a melynél a fél a fenti összegnél ne követelne keresetében többet és igy majdnem az összes tartási perek — a melyek pedig rendszerint nagyon egyszerűek és a jogkérdésben alig okoznak valami nehézséget — felülvizsgálat esetében a Curiához kerülnek. Hogy mennyi ezeknek a pereknek a száma, arra a statisztika nem nyújt semmi adatot, de a gyakorlatból tudjuk, hogy az elég jelentékeny. Tekintettel erre a körülményre, a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat 8. §-a * L. a Curiának 1897 február 9-én G. 51. és 1897 márczius 10-én H. 9. sz. 3 hozott határozatait. (Fabiny, Curiai határozatok II. k. 209. és 2^9. lap).