Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A jogi személy magyarázata. 1. [r.]

22 t)í SCHWARZ GUSZTÁV rekeszt, •— az ilyenek szolgálatára a vagyonjogok adva nincsenek. De az ilyen negatív határvonással a jogrend azután be ÍÍS éri. A mely törekvése az embernek e negativ határszabást tul nem lépi, azt a jog védelmébe veszi. Hogy az A. általános czéljaira szánt jogok e czélokat tényleg előbbre vigyek, kell, hogy valaki e jogokat e czélok javára csakugyan gyakorolja is. Mert hogy valamely jog «A.-é», még csak annyit jelent, hogy megvan a jogilag biztosított lehetőség arra, hogy bizonyos javak (jogtárgyak, dolgok, immaterialis javak, cselekvények; az A. általános czéljaira fordíttassanak. A jogoknak e czélra fordítása történhetik közvetlenül az által, hogy az illető jogtárgyat magát juttatom a czélnak; vagy kö~vetve, az által, hogy a jogról való rendelkezés utján valamely ellenértéket juttatok a czél vagyonába (jog eladása, elcserélése stb.) vagy akár ingyenes feladása által is, ha a czélnak ezt látom érdekében levőnek (lemondás, ajándékozás stb.). A jogról és a jogtárgyakról való e közvetlen és közvetett rendelkezés, a melyet a következőkben egy szóval joggyakorlásnak fogunk nevezni, már most kinek a kefébe van advaf A rendelkezés: akaratelhatározás. Ide ember kell. Hasznát látni valami jognak: arra nemcsak ember, hanem állat vagy egyéb dolog is képes. Hasznára van a madárnak is, ha etetem, a földnek is, ha öntözöm, a szobornak is, ha jó karba helyezem. Vagy helyesebben szólva : mi minek van hasznára, az nekünk, embereknek, az Ítéletünk. Ha valamit valakinek vagy valaminek «hasznára fordítunk», akkor nem az a valaki vagy valami, hanem mi magunk «látjuk» annak hasznát abban az értelemben, hogy mi magunk ítéljük meg. vajon «hasznára van»-e csakugyan annak a valakinek vagy valaminek? Mi azt mondjuk, hogy «hasznára van» a madárnak, ha etetjük, mert a madárnak bizonyos ideális állapotát tűzzük ki e-élul, mely czélt az etetés elősegiti. És hasonló okból azt mondjuk, hogy az öntözés "hasznára van» a földnek, a tisztogatás «hasznára van» a szobornak: valóságban nem azért, mert a föld az esőt, vagy a szobor a tisztogatást (mint mon-