Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1906 / 1. szám - A jogi személy magyarázata. 1. [r.]
A JOGI SZEMÉLY MAGYARÁZATA. kének kielégítésére szánt, vagyis röviden az «A.» külön vagyonának lehet mondani. Ez okoskodás meg nem állhat. Mert mellőzve azt a lélektani kérdést, vájjon a jótékonyság gyakorlását lehet-e a jótevő érdekének mondani: A.-nak ez érdekéről - akár subjectiv, akár objectiv értelemben vegyük e szót, — csak addig lehet szó, mig A. életben van. A meghalt embernek sem törekvése nincs semmire, sem haszna nincs semmiből. A. érdeke az ő halálával megszűnik. Pedig az alapítványi vagyon ezentúl is fennmarad. Az érdek, melynek szolgálatára e vagyon fenntartatik, tehát nem lehet az A. érdeke. És továbbá: Ily okoskodással azt kellene mondanunk, hogy akkor is, ha jótékonyságból, alamizsnaképen, segélyképen vagy általában ajándékozásképen adok vagy igérek másnak valamit, az ajándékba adott jog (tulajdon-, dologi-jog, követelés) ezentúl is nem az ajándékozott, hanem a magam vagyonához tartozik. Pedig, hogy az ajándékozással e jogok a megajándékozott vagyonába jutnak: ez iránt nincs nézeteltérés. És ezenfelül: vannak olyan közczélu jogok és vagyonok, a melyek nem egyes emberek ügyleteiből keletkeznek, hanem a melyeket maga a törvény alapit. Ily közczélu vagyon pl. az állami közterek, folyók, sétányok stb. E vagyonoknál arról, hogy azok valamely alapitó érdekét szolgálnák, szó sem lehet. Az alapítványi vagyon alanyául másodszor az alapítványi várományosokra (destinatorius, beneficiarius) lehetne gondolni. És ha alapitványi kórházakra, iskolákra és más hasonló intézetekre gondolunk, tagadhatatlan, hogy a kórház a benne ápolt betegek, az iskola a benne nevelt tanulók stb. javát mozditja elő. De lehet-e vajon ez okon e destinatariusokat e vagyonok alanyainak mondani? Nem lehet, még pedig többféle okból. Először: Az a criterium, hogy az egyes alapítványok vagy intézetek kinek az érdekét szolgálják, sokszor oly bizonytalan valami, hogy a jogalanyiság kérdése számtalan esetben meg-