Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Tanulmányok az angol magánjog köréből. 4. r.

8oo KÜLFÖLDI JOGÉLET. Az utolsó évtizedek tudományos munkálkodásai folytán a rokonitó jogtudomány módszere teljesen megváltozott. Néhány évtized előtt az idegen jogok rokonitása ugy történt, hogy az irók az összehasonlítás tárgyává a jogszabályok nyilyánulásait, a törvényt, vagy a jogi tankönyvekben felállított jogi elveket tették. Ha pl. valaki a tévedésről irt, ugy felsorolta azokat az összes javaslatokat, azokat az összes törvényeket, melyek a tévedésről intézkednek vagy intézkedtek és e külömböző törvényhelyek felsorolása és rokonitása által határozta meg a tévedésre vonatkozó külföldi jogot. A rokonitásnál azonban sem az idegen jogok eltérő rendszerére, sem a birói gyakorlatra tekintettel nem voltak. A rokonitásnál mellőzték azokat az útmutatásokat, a melyet a jogtörténet, illetőleg a népek gazdasági, erkölcsi életének kutatása és ismerete nyújt. A rokonitó jogtudományok e régibb módszere, melyet legszívesebben a rokonitás mechanikus módszerének neveznék el, — igen hiányos. Hiányos az okból, mert az, a mit rokonitás tárgyává tesz, nem a valódi, az élő jog, hanem csak az a forma, a melyben a valódi jog jelentkezik. Summer-Maine kutatásai óta tudjuk, hogy a bíróságok — bármenynyire is tiltakoznak ez állitás ellen — a jogot módosítják, tudjuk azt, hogy a biró itél és ítéletéhez keres indokokat, már most az előbbi példát folytatva igen gyakori dolog az, hogy olyan államban, hol a tévedés nagyon is praecise van a törvénykönyvben meghatározva, a biró, midőn látja, hogy az ő nézete szerint a tévedő féinek jogsegélyt nyújtania kell, de a törvény az adott eset tárgyát képező tévedést relevánsnak el nem fogadja, ekkor a biró ugy segit magán, hogy azt mondja: igaz ugyan, hogy a felperes vagy alperes által allegált tévedés a törvény értelmében tekintetbe nem vehető, de mert a törvény értelmében a szerződési akaratnyilatkozat csak akkor érvényes, ha szabadon adatott stb. . . Szóval a nem releváns tévedést más megtámadási ok mezébe bujtatja. Előfordulhat az is, hogy valamely jogrendszer a tévedést igen szük körre szorítja, mert vagy igen tág teret ad az uzsorának, vagy ismeri a laesio enormis elvét stb. Ezek a jelenségek kisiklanak annak a szeme elöl, ki az összehasonlítás tárgyává hasonló elnevezésű vagy a jog systemájában hasonló elhelyezésű jogszabályokat tesz. E tévedések elkerülése végett szükséges, hogy a rokonitásnál tekintettel legyünk a birói gyakorlatra, tekintettel legyünk az egész jogra, mert a rokon jogelvek a külömböző rendszerekben a legkülömbözőbb nevek alatt a legkülömbözőbb rendszerbeli elhelyezésekben fordulnak elő. A rokonitás tárgya tehát sohasem lehet hasonló nevü elszigetelt jogszabályok összehasonlítása, hanem csakis az lehet, hogy bizonyos gazdasági, erkölcsi elvek miképen és mily formában érvényesülnek a külömböző államok birói gyakorlatában. A mondottakat bőven még fogja világítani dr. Králik ur felfogásának elemzése. Azt mondja dr. Králik Lajos, hogy az angol és franczia jogtuciomá-