Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Az örökösödési perben hozott itélet legitimáló hatása

784 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. hogy az Ítélet res iudicatát állapit meg az egész örökösödési kérdés tekintetében a perben állt felek közt. Vagyis az által, hogy B alperestársa volt C-nek, el van zárva attól, hogy ellene újból felléphessen. Olyan ítéletet, mely a res iudicatát megállapítaná ily esetben, nem ismerek, de az ellenkező értelemben sem láttam bírói döntést, periratban azonban volt alkalmam e tételt olvasni és annyi bizonyos, hogy «minden érdekelt meghallgatásának)) értelme csak akkor van, ha ez a ((meghallgatási) jogi következményekkel jár. A fenti példában nem azért kívánná meg gyakorlatunk a perbehivást, hogy megtudja, miként vélekedik B az A által érvényesített igény felöl, hanem azért, hogy e perben «rendezhesse az örökösödési viszonyokat», már pedig ha ítélet valamely viszonyt rendez, ez res iudicatát állapit meg. Arra, hogy a bíróságok joghatályt is fűznek az ily perbenálláshoz, positiv adatom is van, s ez a losonczi járásbíróság 1898 O 529. számú végzése. Az eset az, hogy a perreutasitottak közül a határidőn belül csak egy indította meg a pert, beidézve perreutasitott társait is. Mivel a perreutasitás elmulasztásának következménye a 87. §. szerint az, hogy a mulasztók igényére való tekintet nélkül eszközlendő az átadás, a reájuk eső hányada a hagyatéknak a 76. §. d. pontja értelmében át lett volna adandó. Ezt a kérelmet utasította el a járásbíróság s a budapesti tábla is, utalással az idején megindított perre. E szerint mindkét biróság azon a nézeten van, hogy a hagyaték fele tekintetében megindított per kihat annak másik felére is. Egy ily perben a hivatalból beidéztetni rendelt alperesnek, ki perbeli álláspontja szerint felperessel van egy oldalon, rendkívül szánalmas. Felperes perirataira vagy helyeslőleg bólintgat, vagy észreveszi, hogy felperes hibákat csinál, beismer, elmulaszt bizonyítást ajánlani, és ezeket ő, az alperes szeretné reparálni. A míg jogi argumentáczióról van szó, addig csak hagyján, de mihelyt ténybeli nyilatkozatokra s bizonyításra kerül a sor, egyik alperes a másikkal szemben teljesen tehetetlen. Magam láttam, hogy egy ily perben felperes kereseti állításának bizonyítása végett egyik alperes, ki felperessel egy követ fujt, a másik alperesnek főesküt kínált! Hogy nyilatkozzék erre a másik? Hiszen ő nem kapja kézhez alperestársának periratát, sőt még az sem expediens, hogy a bíróságnál levő példányt böngészsze át, mert meglehet, hogy ő már régen ellenvégiratot adott, midőn a főesküt kínáló alperes elleniratát beadja. Viszont azt az alperest, ki materialiter felperes volna, lehetetlen elzárni attól, hogy bármely bizonyítékát azért ne használhassa, mert egy érdekelt hamarább indította meg az örökösödési pert. A főeskü kínálását csak példa gyanánt hoztam fel, és feleslegesnek tartom bővebben illusztrálni, hogy az alperestárs a per technikai berendezésénél fogva nem lehet abban a helyzetben, hogy alperestársa ellen ugy érvényesítse bizonyítékait, ugy tegye meg perbeli nyilatkozatait, mint